Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)

III. A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Holger Fischer: A magyarországi német kisebbség 20. századi társadalmi-gazdasági átalakulásának térbeli aspektusai és a nemzetiségi statisztika

Az aktív keresők összetételének néhány jellemző adata az 1980-as "tanácsi minősítés" szerint /százalék/ !6. tábla/ Foglalkozási viszony Összlakosság Németek alkalmazottak 78,2 76,9 szövetkezeti tagok 19,0 19,9 önálló foglalkozásúak 2,8 3,2 fizikai dolgozók 79,8 80,5 nem fizikai dolgozók 20,2 19,5 szakmunkások 30,0 33,9 betanított és segédmunkások 45,6 42,1 vezető állásúak 5,6 5,7 vezető állásúak mezőgazdasági szövetkezetekben 5,2 5,8 A mintavételben feldolgozott településeken elvégzett szűkebb térbeli összefüggéseket kutató vizsgálat további részleteket tesz világossá az aktív keresők népgazdasági ágankénti szerkezetére vonatkozóan /20. ábra/. A német lakosságra vonatkozó, az aktív keresők népgazdasági ágankénti szerkezetét jelző átlagértékektől /mezőgazdaság: 25,7%, ipar: 47,5%, harmadik szektor és egyéb: 26,8%/ a térbeli szempontokat figyelembe véve részben lényeges eltéréseket figyelhetünk meg. A góchelyzetű települések - és ez különösen igaz azokra, amelyek 1920-ban Baranya és Tolna megyében 80%-nál nagyobb német lakossággal rendelkeztek, ezzel szemben nem vonatkozik az ugyanilyen Veszprém megyeiekre - átlagon aluli értékeket mutatnak a mezőgazdaság tekintetében /18,1 % / és magasan az átlag fölött állókat az iparra nézve /55,1%/. Ezzel szemben a Somogy megyei szigethelyzetű településekre a kiugróan magas mezőgazdasági részesedés /59,9%/ és az alacsony ipari arány /22,2%/ a jellemző. Több határhelyzetü településen figyelhető meg a harmadik szektor magas részaránya. A mintavétel településeire nézve bemutatott helyzetet igazolja az is, hogy az 1920-as és az 1980-as évi aktív keresők népgazdasági ágankénti szerkezetét összehasonlítva, a góchelyzetű településeken és az 1920-ban 80%-nál magasabb német lakossági arányt mutató települések esetében a mezőgazdaság magasan átlagot meghaladó csökkenése és az ipar átlagon fölüli növekedése következett be. Egy a német aktív keresők és a mintavétel településeinek összes aktív keresője közötti közvetlen összehasonlítás is egyértelműen magasabb ipari részesedést mutat a német lakosság esetében a góchelyzetű, az átlagnál magasabb német lakossági arányt mutató települések esetében. 5. Összefoglalás A fenti vizsgálat lényeges eredményeként az alábbiak állapíthatóak meg összefoglalásként: - Az itt alkalmazott módszer, melyet a település térbeli szempontjai és a lakossági arányok alapján kiválasztott mintavételre alkalmaztunk, alkalmasnak bizonyult arra, hogy a magyarországi német társadalom 1920-1980 közötti társadalmi-gazdasági átalakulását úgy mutassa be, hogy az általánosítható legyen; - Már az 1920-1930 közötti időszakban is az egyéb lakossággal szemben a magyarországi németek esetében erősebb mobilitás és ezzel egyidejűleg térben differenciáltabb csökkenés mutatható ki; - A második világháború utáni fejlődésre vonatkozóan is kimutatható a magyarországi német lakosság térben differenciált csökkenése. Különösen erősen érinti ez az Ausztriához közeli határhelyzetű településeket és a szigethelyzetben /szórványhelyzetben/ lévőket, valamint azon góchelyzetű településeket, amelyek a háború előtt 20%-nál kisebb német lakossági aránnyal rendelkeztek; - Az 1980-as tanácsi minősítés három kategóriájú besorolására, az "egyértelmű nemzetiség", a "kevert, nyelvileg nem asszimilált nemzetiség" és a "kevert, nyelvileg asszimilált nemzetiség" csoportjaira nézve a magyarországi német lakosság Magyarország más nemzetiségeivel szemben világosan kedvezőtlenebb és egyúttal térben erősen differenciált képet mutat. Az egyértelmű nemzetiség kategóriájának legmagasabb értékei találhatóak a góchelyzetű településeken, ám a települési területek határain az értékek erősen csökkennek; 280