Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)

III. A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Holger Fischer: A magyarországi német kisebbség 20. századi társadalmi-gazdasági átalakulásának térbeli aspektusai és a nemzetiségi statisztika

- Az aktív keresők népgazdasági ágankénti szerkezetére nézve mindhárom vizsgált évben /1920, 1930, 1980/ a magyarországi német lakosság esetében az ipar átlagon felülien magas és a mezőgazdaság átlag alatti részesedése állapítható meg. Itt is mutatkoznak térbeli eltérések az egyes vizsgált területek között; - A mintavétel itt bemutatott eredményei alapján célszerűnek tűnik a magyaroszági német lakosság társadalmigazdasági átalakulásának időbeli-térbeli vizsgálata, valamint ennek néhány további társadalmi-gazdasági és térbeli mutatóval - mint pl. a vallási hovatartozás, a demográfiai szerkezetek, a települési típus és a közlekedési ellátottság - való kibővítése, legalábbis az 1980-ban a tanácsi minősítésben feldolgozott mind a 406 település esetében. Ahhoz, hogy egy ilyen jellegű vizsgálatot keresztül lehessen vinni, a statisztikának több feltételt is teljesítenie kell. Mindenek előtt meg kell kísérelnie legalább a tanácsi minősítésben szereplő községeknek a társadalmi-gazdasági átalakulás alapvető strukturális adatait /szám, népességvándorlás, képzettségi adatok, foglalkozási struktúra/ az évszázad népszámlálási adataiból - amennyiben elérhető - a községek szintjén és a nemzetiségekre lebontva rendelkezésre bocsájtani. Mindez általában el is érhető országos szinten, néha megyei szinten is, ám ezen a szinten ezek az adatok nem sokat mondanak, hiszen számos folyamat kis térben, vagyis már eleve egy megye határán belül zajlik le. A következő lépésben, megfelelő formában, más adatokat is - mint pl. életkorstruktüra, vallási adatok, demográfiai adatok - rendelkezésre kellene bocsájtani. A községekre vonatkozó 1980-as tanácsi minősítés korlátozása ill. a városi lakosság figyelmen kívül hagyása ennek a statisztikai felmérésnek a módszere miatt érthető bár, de mégis súlyos problémákhoz vezetett. A városok száma 1980-tól a mai napig 97-ről 188-ra emelkedett és a városi lakosság aránya kb. 64%-ra növekedett. Ha a nemzetiségi statisztikák a továbbiakban is lemondanak a városokról - mint az pl. 1990-ben történt - akkor kb. a lakosság 2/3-a ki lenne zárva a vizsgálatból, ez azt jelenti, hogy pl. a nemzetiségek foglalkozási struktúrájának adatai téves erdeményeket hoznának. Végezetül hasznos segédeszköz lehetne egy lista az ebben az évszázadban lezajlott községi hozzácsatolásokról és összeolvadásokról, mert ezek az ismeretek szükségesek egy időbeli fejlődési folyamat térbeli ismertetéséhez. 281