Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)

III. A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Holger Fischer: A magyarországi német kisebbség 20. századi társadalmi-gazdasági átalakulásának térbeli aspektusai és a nemzetiségi statisztika

Ennek okán az 1920-as és 1930-as megfigyeléseket illetően csupán megközelítő értékeket vehetünk figyelembe. Megmutatkozik 1920-ban, hogy a mintavétel települései a városi lakosságot is figyelembe véve az országos átlagtól eltérően alacsonyabb mezőgazdasági részesedést, az ipar és a harmadik szektor esetében pedig magasabb arányokat mutatnak /16. ábra/. Magyarország teljes német lakosságára nézve is igaz, hogy az ipar részesedése az országos átlag fölött van. Mivel a mintavétel népességének 52%-a magyarországi németekből áll, kézenfekvő azt feltételezni, hogy 1920-ban a magyarországi német lakosság nagyobb mértékben volt az iparban foglalkoztatva, mint a lakosság többi része. Alapvető különbségek az aktív keresők népgazdasági ágankénti szerkezetében a települések térbeli helyzetével, vagyis a határhelyzettel, a góchelyzettel vagy a szigethelyzettel, továbbá a német lakossági arány három kategóriájával />80%, 20-50%, <20%/ összefüggésben ugyanakkor nem állapíthatóak meg. Az aktív keresők népgazdasági ágankénti szerkezetének átlagértékei csak a három térbeli kategória vidéki települései esetében állnak egymáshoz nagyon közel. Az 1920-hoz képest 1930-ban bekövetkezett változások mutatják, hogy Magyarországon a német népesség az összlakossághoz képest az aktív keresők népgazdasági ágankénti szerkezetét illetően lényegesen komolyabb tehetetlenségi erővel rendelkezik H 7. ábra/. A változások alig állnak valamivel egy százalékpont fölött, miközben az összlakosság adatai legalább 4-6%-ot mutatnak. Magyarországon a második világháborút követően közismerten alapvető gazdasági szerkezeti átalakulás következett be, ami minden népességcsoportot - így a kisebbségeket is - érintett. Ezért az átfogó kérdés csak úgy hangozhat, hogy a magyarországi németek esetében léteztek-e a gazdasági szerkezetváltásnak sajátos vonatkozásai, illetve az átalakulásnak térbeli jellegzetességei. Ezt a következőkben az 1980-as tanácsi minősítésben települési szinten rendelkezésre bocsátott, az aktív keresők számának népgazdasági ágankénti megoszlására vonatkozó adatok alapján szeretnénk megvizsgálni. A lényeges adatokat az 5. tábla tartalmazza. Az itt felsorolt adatok nem hasonlíthatóak össze közvetlenül egymással, mivel országos szinten a városokat is figyelembe vették, ezzel szemben a tanácsi minősítés a városokat nyomatékosan nem vette figyelembe. Magyarország összlakosságához képest ezért a magyarországi németekre vonatkozóan csak azt lehet tendenciaszerűen megállapítani, hogy az ipari szektor erősen, a harmadik szektor ezzel szemben gyengén szerepel. Ez a tendencia kimutatható az összlakosság és a németek összehasonlításakor a mintavétel településein belül is /18. és 19. ábra/. Az aktív keresők számának népgazdasági ágankénti megoszlása 1980-ban /százalék/ 15. tábla/ Megnevezés Aktív keresők részaránya a népességben Ebből: Megnevezés Aktív keresők részaránya a népességben mezőgazdaságban iparban harmadik szektorban Megnevezés Aktív keresők részaránya a népességben dolgozók részaránya Összlakosság 47,4 20,6 40,8 38,6 Magyarországi németek 46,8 30,5 41,0 28,5 Mintavétel: összlakosság 46,4 16,6 47,3 36,1 összlakosság* 46,0 28,2 42,5 29,3 németek* 45,2 25,7 47,5 26,8 * városok nélkül További alapvető megállapításokat lehet még tenni a tanácsi minősítés alapján feldolgozott magyarországi német népesség esetében a foglalkozási szerkezetre nézve /6. tábla/. Noha a különbségek részben igen csekélyek, mégis, ennek ellenére világosan láthatóvá válik, hogy a magyarországi németek a tanácsi minősítés által feldolgozott vidéki településeken az ottani teljes lakossággal szemben magasabb szakmai minősítési szinttel rendelkeznek /több közöttük a szakmunkás és a vezető állású/, fokozottabban tevékenykednek a szövetkezetekben és ott vezető állásokat töltenek be, továbbá nagyobb arányban dolgoznak önálló foglalkozásúként. 279