Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)
III. A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Holger Fischer: A magyarországi német kisebbség 20. századi társadalmi-gazdasági átalakulásának térbeli aspektusai és a nemzetiségi statisztika
góchelyzetben lévők /együttesen 75,3%/, ám ugyanakkor az egyértelműen nemzetiségi csoport nagysága itt alacsonyabb, mint a góchelyzetű településeknél. - A határhelyzetben lévő településeknél a kevert, de nyelvileg még nem asszimilált nemzetiség aránya 41,6 %-kal különös jelentőséggel bír, ahol az egyértelmű és a nyelvileg asszimilált kategóriák minden esetben világosan a többi térbeli kategória értékei alatt szerepelnek. Az 1990-es népszámlálás adatai, amelyek az 1980-as tanácsi minősítés által feldolgozott településekre nézve nyomtatásban rendelkezésünkre állnak*, mind országosan, mind a mintavétel településeire nézve jónéhány meglepetést rejtegetnek, mint azt a 3. tábla mutatja, amely a mintavétel településeinek adatait tartalmazza /13. ábra/. A német lakosság számának növekedése/csökkenése 1960-1990 között /3. tábla/ Anyanyelv Nemzetiség Kategória 1980-1990 1980=100% 1960-1990 1960=100% 1980-1990 1980 = 100% 1960-1990 1960=100% I. Határhelyzet 1. >80% 103 51 123 835 2. 20-50% 3. <20% 82 129 67 0 Összesen 103 51 122 768 II. Góchelyzet 1. >80% 97 70 261 580 2. 20-50% 151 167 267 607 3. <20% 100 9 0 0 Összesen 105 80 262 578 ^íigethelyzet 1. >80% 39 16 550 83 2. 20-50% 22 6 50 13 3. <20% Összesen 38 14 383 67 Mindösszesen 102 70 237 515 Az 1990-es népszámlálás eredményeként valamennyi, a tanácsi minősítés által feldolgozott település adataira nézve megállapítható, hogy a németek száma 1980 és 1990 között az anyanyelv kritériuma alapján 14,8%-kal, 19 072-röl 21 893-ra növekedett, a nemzetiség kritériuma alapján pedig egyenesen 231,7 %-kal, 5252-ről 17 421-re nőtt. Ezáltal a német nemzetiség lényeges eltérést mutat Magyarország valamennyi más nemzetiségéhez képest, amelyeknek száma mindkét kritérium alapján világosan csökkent. A jelen vizsgálat alapjául szolgáló mintavétel településeire nézve a fenti 3. tábla szerint hasonló eredmény mutatkozik, de annál differenciáltabban /14. ábra/. Az anyanyelv kritériuma alapján a német nemzetiség növekedése 1980-1990 között lényegesen alacsonyabb, s ez mindenekelőtt azon góchelyzetű települések növekedésére vezethető vissza, amelyek 1920-ban 20% és 50% közötti német lakossági aránnyal rendelkeztek. Ezzel szemben, különösen a szigethelyzetű települések, jelentős csökkenést mutatnak. 1960-hoz képest a mintavétel valamennyi településének adataira nézve egyenesen mintegy 30%-os csökkenés állapítható meg. A nemzetiség kritériumára vonatkozóan ezzel szemben a német lakosság jóval jelentősebb növekedése mutatható ki. 1980-hoz képest a német nemzetiség 137 %-kal növekedett, 1960-hoz képest pedig egyenesen 415%-kal nőtt. Magas növekedés mindenekelőtt a góchelyzetű településeken figyelhető meg. Vagyis megállapítható, hogy 1990-ben 1980-hoz képest egyrészt az anyanyelv ismerete stagnált, vagy csak csekély mértékben növekedett, a szigethelyzetben kifejezetten visszaesett, és 1960-hoz képest szinte minden települési kategóriában világosan csökkent, miközben másrészt a német nemzetiséghez való tartozás vállalása ugyanebben az időszakban kifejezetten meglepő mértékben megnőtt. A mintavétel településein, éppúgy, mint országosan, ennek ellenére a németek száma az anyanyelv kritériuma alapján /3202/ még mindig világosan a * V.ö.: előző, szöveg alatti lábjegyzet. 277
