Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)

III. A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Holger Fischer: A magyarországi német kisebbség 20. századi társadalmi-gazdasági átalakulásának térbeli aspektusai és a nemzetiségi statisztika

Emellett úgy választottunk, hogy minden egyes települési típusnál különböző német lakossági aránnyal rendelkező települések szerepeljenek, mégpedig 1. >80%, 2. 20 és 50% között, valamint 3. <20%. Végezetül ügyeltünk arra, hogy a legnagyobb német lakossági aránnyal rendelkező megyéket /Moson megye: 39,0%, Baranya megye: 37,4%, Tolna megye: 28,6%/ figyelembe vegyük. A vizsgált települések közül 1920-ban 9 volt törpe-település /<500 lakos/, 14 aprófalu /500-1000/, 32 kisfalu /1000-3000/, 5 középfalu /3000-5000/, 1 nagyfalu /5000-10 000/, egy sem volt közülük óriásfalu /> 10 000/, 3 pedig város volt. Ez a vizsgálat egy bizonyos statisztikai kiválogatáson alapul, ez viszont úgy lett kialakítva, hogy az egyes eredmények a szükséges óvatossággal általánosíthatóak legyenek. 3. A magyarországi németek számának alakulása 1910-hez képest a meghatározó területi és népességveszteség ellenére, amelyet a trianoni békeszerződés okozott, 1920-ban sem az abszolút számokat /1910: 72 983, 1920: 73 291/, sem a német nemzetiség viszonylagos arányát tekintve nem következett be lényegi változás /3. ábra/. Ezzel szemben 1930-ban 1920-hoz képest a magyarországi német lakossággal kapcsolatban világosan érezhető változásokat mutathatunk ki /4. ábra/. Míg a vizsgált 64 település összlakosságának száma ebben az időszakban 150 219-ről /a városok nélkül 93 043-ról/ 156 633-ra nőtt, a magyarországi németek száma abszolút értelemben közel 9000-rel /4000-rel/ csökkent, mégpedig 73 291-iől /48 394/ 64 036-ra /44 527/, tehát 12,6%-kal /8,0%/, ahol csupán a több mint 80%-os német lakossági aránnyal rendelkező települések kategóriája nem szenvedett semmilyen, vagy csak csekély veszteséget. A százalékos visszaesés 12,6%-ra /városok nélkül 8,0%-ra/ csak csekély mértékben van alatta a magyarországi teljes német lakosságra érvényes 13,2%-os /9,8%-os/ értéknek. A vizsgált települések kivétel nélkül tetemes elvándorlási veszteséget mutatnak fel, az elvándorlási veszteség 5,3%-os összértéke magasan az országos 0,9%-os érték fölött áll és még a Dunántúlra jellemző 5,0%-os adatot is meghaladja. Mivel ráadásul a több mint 80%-os /1920/ német lakossági arányt felmutató települések átlagon fölüli elvándorlási veszteséget mutatnak /I. Határhelyzet: 7,5%, II. Góchelyzet: 7,1%, III. Szigethelyzet: 5,2%/. Ezt a magyarországi német népesség nagyobb mobilitásának és városiasodásának, ugyanakkor egyidejűleg a nemzetiségi azonosság részleges elvesztésének bizonyítékaként foghatjuk fel, mivel ugyanebben az időszakban országosan a városokban élő németek száma és aránya 21,4%-ról 17%-ra esett vissza. Sajnos a népességmozgásra vonatkozó megfelelő adatok az 1930-as népszámlálás adatainak publikációiban nincsenek feldolgozva a nemzetiségekre nézve. A német lakosság aránya összességében 6,2 százalékponttal csökkent, ahol a legnagyobb visszaesés, egyenként 12,1 %-kal a 20-50%-os lakossági arányú, továbbá a szigethelyzetű települések esetében mutatható ki, miközben ugyan valamennyi más térbeli kategóriára is visszaesés jellemző, de lényegesen csekélyebb mértékben. A településföldrajzi falutípusokra /törpefalu stb / vonatkozó megoszlásra nézve gyakorlatilag nem jelentkeztek változások. A magyarországi német lakosság második világháború utáni létszámának alakulását illető kutatások tekintetében - legalábbis a községek szintjén - komoly módszertani problémák adódnak, mert a publikált népszámlálási adatok a települések szintjén rendszerint semmiféle nemzetiségspecifikus adatot sem tartalmaznak. Csupán szolgálati használatra állították össze 1983-ban az 1980-as népszámlálás anyagából a tanácsi minősítés módszere alapján megszerzett adatokból a nemzetiségi településekre vonatkozó részt.* Ezt az adatfelvételt 1980-ban azonban csak azon az összesen 406 vidéki településen végezték el, amelyekben a nemzetiségek száma és aránya 1940-ben elérte a 200 személyt, illetve a 10%-ot. Városokat nem vontak be a vizsgálatba. Másrészt maga a tanácsi minősítés adatnyerési módszerével 406, német lakossággal rendelkező településen kiter* A tanácsi minősítés fogalmával kapcsolatban lásd még Gyúrok János tanulmányát /Szerk./ 274