Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)
III. A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Holger Fischer: A magyarországi német kisebbség 20. századi társadalmi-gazdasági átalakulásának térbeli aspektusai és a nemzetiségi statisztika
jedt a magyarországi német lakosság 63,6%-ára azok esetében, akik az 1980-as népszámlálásnál a németet adták meg anyanyelvként*. A jelen vizsgálatra nézve ez azzal a következménnyel járt, hogy a vizsgált települések száma 45-re csökkent. Nem lehetett többé figyelembe venni 4 várost, további 3 települést, amelyeket időközben városokhoz csatoltak, egy települést, amit egy másikhoz csatoltak, valamint 11 községet, amelyek a fent említett adatgyűjtésből a korábban már felsorolt tartalmi-szerkezeti okoknál fogva kimaradtak, s amelyek esetében ezért feltehető, hogy a német lakosság száma a nullához közeledik. Az ezen vizsgálathoz alapul szolgáló mintafelvétel ennek ellenére az 1980-as népszámlálás anyanyelv szerinti megkülönböztetése szerint 3389 német, az 1980-as tanácsi minősítés adatgyűjtése szerint pedig 13 396 német, illetőleg a 407 település közül 45 /11,1 %/ adatait tartalmazza. Az 5. és 6. ábra mutatja a németség részarányát e településeken 1960-ban és 1980-ban. A magyarországi német lakosság számának országosan erős csökkenése közismert tény. Ezen települések esetében /7. ábra/ a csökkenés nem olyan nagy mint országos átlagban, mértéke a tárgyalt években /1920 = 100%/ 87,4% /1930/, 11,2% /1960/, 7,3% /1980/ és 28,8% /1980, tanácsi minősítés/ 18. ábra/. A települési kategóriákat tekintve a legsúlyosabb veszteségeket a határhelyzetű és a szigethelyzetű /szórvány/ települések mutatják, valamint azon góchelyzetű települések, amelyek 1920-ban csak egy 20%-nál kisebb német népességi aránnyal rendelkeztek, miközben azon góchelyzetű települések vesztesége, amelyek 1920-ban 80%-nál magasabb, illetve 20-50 % közötti arányt mutattak, csak az átlagon aluli értékeket mutat. Vagyis, másképpen kifejezve, az anyanyelv kritériuma alapján az 1920-1980 közötti időszakban a német lakosság számának csökkenése a Baranya megyei gócszerű települési terület kivételével szinte minden községben meghaladja a 95 %-ot. A tanácsi minősítés szempontjai szerint a helyzet valamivel kedvezőbb, itt a legnagyobb csökkenés /9. ábra/ mindenekelőtt az Ausztriával határos határhelyzetű településeken figyelhető meg, valamint azon góchelyzetű településken, amelyek 1920-ban a legmagasabb német népességi arányt mutatták. Míg 1960-ban az anyanyelv kritériuma alapján 10%-ot meghaladó népességi arány csak néhány településen, mindenekelőtt Baranya megyei gócokban volt kimutatható, 1980-ra ez a helyzet még tovább rosszabbodott. Mindenesetre, mint fentebb már említettük, a tanácsi minősítés szempontjai szerinti arányok ennél lényegesen magasabbak, aminek eredményeképpen az itt választott mintafelvétel német népességének területi megoszlása jelenleg a következő képet mutatja //. tábla és 10. ábra/: A német népesség aránya 1986-ban /a tanácsi minősítés szerinti százalékos megoszlásban/ /7. tábla/ Kategória Határhelyzet Góchelyzet Szigethelyzet Összesen 1. >80% 10,7 42,3 50,7 28,5 2. 20-50% 1.7 21,4 9,3 14,0 3. <20% 0,2 0,6 0,0 0,3 Összesen 5,8 26,1 19,2 16,9 A legfeltűnőbb, hogy ezen szempontok szerint is nagyon alacsony az arány az Ausztriával határos településeken, miközben egy egész sor szigetszerű település, mindenekelőtt Somogy megyében jelentős mértékben meg tudta őrizni magasabb arányszámait. Lényeges különbség mutatkozik a két gócszerű települési terület között Veszprém, illetve Baranya és Tolna megyében. Veszprém megyében az 1920-ban elért 80% fölötti értékek homogén módon 40-60%-ra csökkentek, miközben Tolna és Baranya megyében azok a települések, amelyek 1920-ban 80% fölötti német népességi aránnyal rendelkeztek, ma faluról falura a legeltérőbb adatokat mutatják, egy 5%-tól 90% fölé terjedő mezőben. A települések méreteire nézve az a kép mutatkozik, hogy különösen a kisfalvakat érinti a magas eróziós folyamat, amelyekben 1000-3000 ember él. Az 1920-as 32 kisfalu helyett 1980-ban már csak 16-ban mutatnak ki németeket. Alaposan megnőtt ezzel szemben a törpefalvak száma, ami a korábbi 9-ről 14-re emelkedett, ráadásul 4 egykori törpefaluban ma nincsen német népességrész. * Időközben megjelentek a tanácsi minősítésbe bevont településekre vonatkozó 1990-es népszámlálási adatok is: Központi Statisztikai Hivatal (kiadó): 1990. évi népszámlálás. A nemzetiségi népesség száma egyes községekben (1960-1990), Budapest 1991. 1980-nal szemben ugyanakkortovábbi 5 település hiányzik a statisztikából azért, mert időközben vagy városi jogot nyertek vagy pedig összevonás következtében elveszítették önállóságukat. 275
