Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)

III. A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Pálházy László: A nemzetiségi adatok hibaforrásai

ez a jogtiprás, és hogy később a kitelepítetteket irigyelték az itthon maradtak. A statisztikai adatokkal való visszaélés tényét nem mentheti az sem, hogy ha nem ennek alapján történt volna a kitelepítés, hanem például a szomszédok, vagy haragosok feljelentései alapján, akkor mások kerültek volna hátrányos, vagy akkor hátrányosnak látszó helyzetbe. így sokan azért menekültek meg a kitelepítéstől, mert az 1941. évi kérdőívükön a "magyar" nemzetiség volt aláhúzva. Az így elvesztett bizalmat azonban még hosszú évtizedekig csak nehezen fogja tudni visszaszerezni a KSH . A nemzetiségi adatok helyességét az is befolyásolhatja, hogy számosan vannak olyanok, akik két nemzetiséghez is kötődnek. A vegyes házasságból származó gyermekeket feltehetően kivétel nélkül ide sorolhatjuk. Ezek egy része a többségi nemzetet, vagy a nemzetiségi felsorolásban előbb található választ jelöli meg. Úgy vélem, a németek számának csökkenésében, ha csak kismértékben is, de közrejátszhatott, hogy a második világháború után az előnyomott válaszok között hátrább kerültek. A nyelvismereti adatok figyelembe vétele is segíthet bizonyos mértékben eloszlatni a homályt. Az anyanyelven kívül beszélt nyelvet az anyanyelv kérdésével szorosan összekapcsolva 1880-tól minden magyar népszámlálás kérdezte. Ezek az adatok azonban csak fenntartásokkal fogadhatók el a nemzetiségek tényleges számának becsléséhez. A válaszokból ugyanis egyrészt nem derült ki az, hogy az összeírt személy milyen szinten beszéli a bejegyzett nyelvet, másrészt, ha anyanyelvi szinten beszéli is, az nem jelenti azt, hogy szüleitől, rokonaitól anyanyelvként sajátította el. A fogalmak tisztázatlansága is rejt magában némi hibalehetőséget. Sokan - különösen a magyart nem anyanyelvükként ismerők - nem tudják, hogy mi a különbség az anyanyelv és a nemzetiség között, még többen pedig a nemzetiség fogalmát az állampolgársággal tévesztik össze. Éppen ezért volt helyes az a gyakorlat, ami szerint a régebbi kérdőíveken a kérdést magyarázattal is ellátták. Az állampolgárság kérdezése /1960-ig szerepelt a magyar népszámlálások kérdőívein/ valamelyest segíthetne a nemzetiség fogalmának megértésében, arra világítana rá, hogy lehet magyar az is, aki nem magyar nemzetiségű. Bonyolítja a helyzetet, hogy az olyan nemzetiségek /például cigány, zsidó/ esetében, amelyeknek nem a szomszédos országok valamelyike az anyaországa, az is vitatott, hogy nemzetiségnek, vagy etnikumnak tekinthetők-e, és egyáltalán, szabad-e ebben a kérdéskörben foglalkozni velük. Megítélésem szerint - tekintettel arra, hogy saját kultúrájuk, népszokásaik, hagyományaik vannak - mindenképpen meg kell adni nekik is - előnyomott válasz formájában - azt a lehetőséget, hogy annak vallhassák magukat, ami saját megítélésük szerinti. A nyelvismereti kérdéshez hasonlóan csupán támpontul szolgálhatnak egyes nemzetiségek létszámának pontosításához a vallási adatok, egy meghatározott területen. A vallásra, hitfelekezetekre vonatkozó kérdést már az 1869. évi népszámlálás kérdőíve is feltette - ha nem is aláhúzható - válaszlehetőségekkel. Ezek a következők voltak: római, görög-, örmény katolikus; görög-, örmény keleti egyházbeli; helvét, ágostai evangélikus; unitárius; más keresztyén hitfelekezetű; mózesvallású; más, nem keresztyén hitfelekezetű-e az illető? Az 1880., az 1890. és 1900. évi népszámlálások kérdőívei nem tartalmaznak felsorolást. 1910-ben a vallási kérdés megválaszolásakor az alábbi válaszokat lehetett aláhúzni: r.kath., - g.kath., - reform., - ágostai hitv. ev. - g.kel., - unitárius, - izr., - vagy: Tartalmilag azonos volt ezzel az 1920. évi kérdőív is /csak formai különbség, hogy az "r." és "g." helyett "róm." és "gör." rövidítést alkalmaztak/. Csupán 1930-ban, az eddigi felsoroláson kívül az izraeliták részére további válaszlehetőségek is voltak, úgymint: kongr. /neológ/ /8/, orth. 191 - statusquo /10/ szervezetű hitközség tagja. 1941-ben és 1949-ben a hagyományos felsorolás a "baptista" válaszlehetőséggel bővült. 1949-ben megjelent a kérdőíven a - felekezeten kívüli - kategória is. A vallás tudakolásának nagy előnye, hogy az említett fogalmi tisztázatlanságok itt nem állnak fenn. Ennek oka egyrészt az, hogy a vallás fogalmával mindenki nagyjából tisztában van, másrészt születése után mindenkiiől hamarosan eldől, hogy melyik valláshoz tartozik majd, vagy esetleg felekezeten kívüli lesz-e. Az úgynevezett vegyes házasságból származó gyermekeket is az egyik, vagy a másik szülő vallásához tartozónak jegyzik be. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért, nem szabad a vallást teljes mértékben nemzetiségi jellemzőnek tekinteni, még olyan nemzetiségek esetében sem, mint például a horvátok, vagy a szerbek. A köztudatban úgy él, hogy az előbbiek római katolikusok, az utóbbiak görögkeletiek. Mégis például 1941-ben Magyarország mai területén a horvátoknak csak 97 %-a volt római katolikus, a szerbeknek pedig csak 91 %-a görögkeleti. Ezt az magyarázhatja, hogy amíg a vallás esetében többnyire a szülők házasságkötésekor eldől, hogy a születendő gyermek melyik házastárs vallását /általában a fiúgyermek az apjáét, a leány az anyjáét/ követi, nemzetiségének megválasztásánál már nincs ilyen kötöttség, bármelyik szülő nemzetiségét a magáénak vallhatja az összeírt személy. A vallási adatok ismerete módot ad egyes anyanyelvi adatok utólagos pontosítására is. így például az 1910. évi népszámlálás adatai szerint a Kárpátalján /Bereg vármegyében/ 21 ezer, Máramaros vármegyében 60 ezer, Ung 269