Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)
III. A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Mészáros Árpád: Nemzetiség, anyanyelv és vallás a magyarországi népszámlálások tükrében
felében a népességnek 0,1-0,5 %-át kitevő arányban voltak jelen. Jelentősebb számú és arányú cigányság élt néhány erdélyi és kárpátaljai megyében /pl. Beszterce-Naszód megye népességéből 3,5%, 5200 fő volt cigány, Maros-Torda megyében több mint 7600-an éltek, a lakosság 3%-át kitevő arányban/. A nagyvárosok többségében cigányokat alig találunk 1941-ben /pl. Budapesten 230-at, Szegeden és Debrecenben 25-30-at, Sopronban 4-et/. Viszonylag nagyszámú cigány népessége volt Kolozsvárnak és Újvidéknek /4-500 fo/. A visszacsatolt területeken élők vallási megoszlása merőben más volt, mint a trianoni Magyarországé. A katolikusok aránya például közel 66% volt a trianoni országrészben, míg a visszacsatolt részeken alig haladta meg a 36%-ot. A csonka hazában a görög katolikusok részaránya mindössze 2,5% volt, a csatolt részeken meghaladta a 27%-ot. Mindössze 38 ezer görögkeleti élt /0,4%/ a trianoni Magyarországon, 523 ezer főleg Erdélyben és a Vajdaságban, majdnem 10%-a a visszakerült országrészek népességének. Az izraeliták száma, a visszacsatolások révén 401 ezerről 725 ezerre gyarapodott. Ennek több mint kétötöde 21 törvényhatósági jogú városunkban lakott, Budapestet is beleértve, ahol arányuk 15,8% volt 1941 elején. Változatlanul nagy számban éltek a fővároson kívül Kárpátalján és a visszakerült erdélyi részeken. Az 1949. évi népszámlálástól kezdve ismét csak a trianoni/párizsi békediktátumok Magyarországáról, annak nemzetiségi és vallási viszonyairól van lehetőségünk vázlatosan tájékoztatni. Mindenekelőtt arra kell felhívni az olvasó figyelmét, hogy a nemzetiségi, anyanyelvi adatoknál, számarányoknál teljesen más a lépték 1949-től kezdve. A magyarság aránya 98-99% között mozog népszámlálásról népszámlálásra, akár az anyanyelvi, akár a nemzetiségi megoszlást vizsgáljuk. Ebből világosan következik, hogy a jelenlegi Magyarországon a nem magyar anyanyelvűek, illetőleg a más nemzetiséghez tartozók aránya ez ideig egyetlen kivételtől eltekintve nem éri el az össznépesség 2%-át sem. Ennek egyik oka az az erőszakos vagy önkéntes népvándorlás, amely hazánk népességét sem kerülte el a II. világháború után. A másik oka, hogy a helybenmaradt, nem magyar etnikumhoz tartozók egy hányada sokáig nem merte vagy szégyellte vállalni hovatartozását. Magyarországról kitelepítettek mintegy 186 ezer német nemzetiségűt, áttelepült Csehszlovákiába mintegy 73 ezer szlovák a magyar-csehszlovák lakosságcsere egyezményt követően. Magyarországra menekült, illetőleg hazatelepült Csehszlovákiából mintegy 110 ezer magyar, további, hozzávetőlegesen 210 ezer magyar, főleg Romániából és Jugoszláviából költözött, illetve menekült át, kisebb számban Európa más államaiból.* A kényszerű vándorlás más hazába valószínűleg erősen befolyással volt az itthon maradt nemzetiségek magatartására a népszámlálások alkalmával. Mindezek figyelembe vételével következzenek az anyanyelvi /nemzetiségi/ adatok. Az anyanyelv, illetve a nemzetiség vállalásával kapcsolatos észrevételt talán némileg igazolja az 1941., 1949., 1960. és 1990. évi anyanyelvi, illetőleg nemzetiségi országos adatok egymás mellé állítása /6. tábla/. A nemzetiségek legtöbbjénél jelentősebb hullámzás tapasztalható akár anyanyelv, akár nemzetiség szerint nézzük az idősort. A másik jellemző, hogy a nemzetiségi adat általában lényegesen kisebb az anyanyelvinél. A hazai németek 1941-ben vállalták anyanyelvüket és nemzetiségüket. Ha a háborút követően kitelepítettek és önkéntes kivándoroltak együttes számát mintegy 210-220 ezerre becsüljük, 1949-ben a német anyanyelvűek számát körülbelül 280-290 ezerre lehetett becsülni /némi természetes szaporodásukat is figyelembe véve/. És közülük mindössze 22 és fél ezren merték vállalni anyanyelvüket, német nemzetiségű pedig mindössze 2617 akadt az egész országban! A következő évtizedekben azután lassan elhalványult a kitelepítés emléke és kezdett erősödni a hovatartozás vállalása. A németek háromnegyed része a Dunántúlon él. A kis lélekszámú hazai szlovákság Békés megyében, Pest megyében és Komárom-Esztergom megyében él említésre méltó számban és arányban. A román anyanyelvűek egyedül Békésben élnek jelentősebb számban, 1990-ben 5658-an, ez 1,4%-a a megye lakosságának. Figyelmet érdemel, hogy 1990-ben 23%-kal többen vallották román nemzetiségűnek magukat, mint román anyanyelvűnek. Horvátok elsősorban Baranyában, Zalában, Vas és Győr megyében találhatók, szlovének csupán Vas megyében. A hazai szerbség meglehetősen kis számú etnikumot alkot 6-7 megyében és a fővárosban. A cigányság mint nemzetiség mindinkább vállalja származását. Jól mutatja ezt a 6. tábla, miszerint mind több, nem cigány anyanyelvű vallja magát cigány nemzetiségűnek. Természetesen még az 1990. évi 143 ezernyi cigány népesség száma is többszörösen elmarad a valóságostól. Területi elhelyezkedésük súlya Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére esik. Borsodban 32 ezer cigányról van adatunk, megyei arányuk 5,1%, Miskolcon * A bekezdésben közölt adatok forrása: Magyarok a Kárpát-medencében, Pallas Lap és Könyvkiadó Vállalat, 1989. 316-317. oldal. 197
