Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)
III. A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Mészáros Árpád: Nemzetiség, anyanyelv és vallás a magyarországi népszámlálások tükrében
Reformátusok mint korábban is, nagy arányban éltek az ország keleti részein, jelentős számbeli sűllyal főleg Hajdú /Debrecen/, Bihar és Szatmár megyékben 65-75% közötti részaránnyal. Az evangélikus hitvallásúak számbelileg egyedül Békés megyében voltak viszonylagos többségben, 107 ezren /34,4%/. Jelentősebb számú és 10-13% közötti arányú evangélikus népesség élt Vas, Veszprém, Zala és Sopron megyékben, míg Sopron városban a második legnagyobb felekezetet alkották, közel 10 ezren voltak, 28%-a a város polgárainak. Bár mindössze a lakosság 6,6 % -a volt evangélikus Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyében, 76 ezres lélekszámuk a magyarországi evangélikusságnak több mint 15%-át jelentette. Úgyszintén meg kell említeni a fővárosban élő 45 ezres közösségüket. A görög katolikusok döntő többsége /80%-a/ az ország észak-keleti részén, Borsod, Abaúj-Torna, Szabolcs, Szatmár és Zemplén megyében, továbbá a Hajdúságban élt. A magyarországi izraeliták 46%-a, mintegy 216 ezer lélek, a főváros második felekezete volt 23%-os részaránnyal 1920-ban. Nagyobb városi vagy megyei közösséget alkottak még Miskolcon /20%/, Győrben /12%/, Debrecenben, Pécsett, Baján, Sopronban és Székesfehérváron /7-10%/, valamint Szabolcs és Zemplén megyében /8%, ül. 11%/. A magyar népszámlálások közül az 1941. évi kiterjedt az 1938-1940. közötti időszakban hazánkhoz visszakerült területekre is. Ez természetesen ismét más etnikai és vallási arányokat eredményezett, hiszen a szóban forgó területeken jelentős számban éltek nem magyar nemzetiségűek. Eddig az anyanyelv szerinti hovatartozás volt a meghatározó jegy, így tehát az 1941. évi nemzetiségi megoszlás ismertetésekor is az anyanyelvből indulunk ki. /A nemzetközi gyakorlatban is az anyanyelvet tekintik megbízhatóbb ismérvnek az etnikumok vizsgálatánál./ A megnövekedett országterület megszámlált 14 millió 683 ezres népességének és a visszacsatolt területeken élők anyanyelv szerinti megoszlása az 5. táblában bemutatott állapotot tükrözi. Az adatokból látható, hogy az átmenetileg hazánkhoz visszakerült területek népességének majdnem fele nem magyar anyanyelvű volt. Ami a nemzetiségi adatokat illeti, azok az etnikai csoportok némelyikénél jóval kisebbek az anyanyelv szerinti adatoknál. Magyarnak vallották magukat a német anyanyelvűek közül majdnem 190 ezren, a szlovákok közül mintegy 100 ezren, a horvátoknak 94%-a és az egyéb délszláv /sokác, bunyevác, szlovén, vend, stb./ anyanyelvűeknek a fele. A románoknál, szerbeknél és ruténoknál ez az eltérés mindössze 4-5% volt anyanyelv és nemzetiség között. A nemzetiségek területi megoszlása a trianoni országrészen szinte alig változott a korábban ismertetett képhez képest. De ugyanezt elmondhatjuk például a visszakerült erdélyi megyékben élő románokról és szászokról, a kárpátaljai ruténekről, a vajdasági szerbekről és horvátokról. Magyarország népességének nemzetiségi megoszlása 1941-ben !5. tábla/ Nemzetiség Magyarország Ebből: visszacsatolt területek Nemzetiség ezer fő százalék ezer fő százalék Magyar 11 365 77,4 2 708 50,5 Német 720 4,9 243 4,5 Szlovák 270 1,8 194 3,6 Román 1 100 7,5 1 086 20,2 Ruszin 564 3,8 559 10,4 Horvát 129 0,9 107 2,0 Szerb 165 1,1 160 3,0 Egyéb délszláv 149 1,0 128 2,4 Jiddis, héber 132 0,9 130 2,4 Cigány 58 0,4 39 0,7 Egyéb 31 0,2 9 0,2 Nem magyar együtt 3 318 22,6 2 655 49,5 Összesen 14 683 100,0 5 363 100,0 * Az 1941. évi népszámlálás anyanyelvi adatai alapján A cigányság száma a nemzetiségi adatok szerint megközelítette a 77 ezret az országban. Ez az adat 19 ezerrel több cigányról ad számot, mint amennyien cigány anyanyelvűnek vallották magukat 1941-ben. A megyék több mint 196
