Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)
II. A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK MAGYARSÁGÁNAK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Popovics Tibor Miklós: A kárpátaljai magyarság statisztikai számbavételének egyes kérdései a második világháború után
évei alatt. Hiszen Kárpátalja történetében talán még soha nem volt tapasztalható olyan árumizéria, mint a szovjet totalitáriánus rendszer évtizedei alatt. Ugyanakkor Kárpátalja tőszomszédságában, Magyarországon, sőt annak egyik legelmaradottabb, Kárpátaljával közvetlenül határos megyéjében, Szabolcs-Szatmárban azonos szocialista társadalmi rendszer viszonyai között, és nagyjából hasonló természeti adottságok mellett igen sikeres mezőgazdasági termelés folyt, és élelmiszerből nem volt tapasztalható hiány, sőt még exportra is jutott belőlük bőven. Magyarok diszkriminációja a tudományban A tudomány volt talán az egyetlen terület, ahol a Kárpátalján kívülről érkezett jövevény orosz, ukrán és más szovjet nemzetiségű szakemberek pozitív tevékenységet is kifejtettek, igaz nem minden tudományágban, de a matematikában és a fizikában mindenféleképpen. 1945-ben, amikor Kárpátalja történetében először (és ez kétségkívül a volt Szovjetunió érdeme volt) alakult meg az ungvári egyetem történettudományi, nyelvészeti, biológiai és orvosi karral, majd amikor 1946-ban beindult a kémiai, 1950-ben a fizikai-matematikai, 1960-ban az általános technikai kar, kezdetben természetesen nélkülözhetetlenek voltak a jövevény orosz, ukrán és más szovjet nemzetiségű szakoktatók és kutatók, hiszen a kárpátaljai őshonos lakosságnak akkor még nem volt kellő számú tudományos fokozattal is rendelkező saját egyetemi szakoktatója, illetve kutatója. Ugyanez vonatkozott a Kárpátalján 1944 után létrejött különböző kutató állomásra, illetve intézményre (a Baktán levő megyei kísérleti mezőgazdasági állomásra, az odesszai balneológiai és üdülési kutatóintézet fiókjára Ungváron, a lembergi gyermek- és nőgyógyászati kutatóintézet fiókjára ugyancsak Ungváron stb.), valamint a kárpátaljai földtani kutató vállalatra (expedícióra) Beregszászon, de még a különböző technikumokra, szakközépiskolákra, szakmunkásképző iskolákra is. Fentiekkel összefüggésben 1944 után Kárpátalján több száz, sőt talán több ezer jövevény orosz, ukrán és más, szovjet nemzetiségű szakoktató és kutató telepedett le. De ha az utóbbiak beáramlása Kárpátaljára kezdetben - mint azt már említettem - szinte nélkülözhetetlen volt, a későbbiek során már a magyar etnikum hátrányára kezdett alakulni. Arról volt szó ugyanis, hogy a 60-as, 70-es és 80-as években egyre több Kárpátalján vagy a megyén kívül egyetemi, főiskolai vagy középfokú szakdiplomát, sőt már kandidátusi fokozatot is szerzett kárpátaljai magyar szeretett volna egyebek között tudományos munkát végezni a megye különböző kutató és oktatási intézményében, így az Ungvári Egyetemen is. Csakhogy ezirányú törekvéseik nemegyszer váratlan akadályokba ütköztek az időközben Kárpátalján mély gyökereket eresztett jövevény orosz, ukrán és más szovjet nemzetiségű kutató és szakoktató miatt. Az utóbbiak ahelyett, hogy fokozatosan egyre nagyobb számban vettek volna fel tudományos munkára az általuk Kárpátalján irányított kutató- és oktatási intézményekbe helyi diplomás magyarokat, inkább akadályozták ezt a legkülönbözőbb módszerekkel. A magyarellenes diszkriminációs politika következtében jelenleg a kárpátaljai magyarságnak igen kevés tudományos fokozattal is rendelkező kutatója, illetve szakoktatója van. A kárpátaljai magyar etnikum létszámához viszonyítva ijesztően kevés ugyanis, vagy teljesen hiányzik a kandidátusi fokozattal rendelkezők száma, különösen a magyar nemzeti öntudatot is tápláló társadalomtudományokban, így elsősorban a történettudományban, néprajzban, régészetben, szociológiában és demográfiában, de még egyes természettudományi ágban is aggasztó a helyzet, így például földrajzban és földtanban. Nagydoktori (tudomány doktora) fokozat vonatkozásában még ennél is súlyosabb a helyzet, mert csak elvétve, mindössze néhány kárpátaljai magyar rendelkezik vele. A tudományos fokozattal rendelkező kárpátaljai magyarok közül viszonylag egyik legsikeresebbnek mondható Almási Sándor, a közgazdaságtudomány doktorának pályafutása, aki a kárpátaljai agráripari termelési kutatóintézet egyik osztályvezetője a Beregszász környéki Baktán. Almási Sándor magyar nyelvtudásánál fogva sokat tett a magyar élelmiszergazdaság élenjáró eredményeinek propagálásában a volt Szovjetunióban, különösen a termelési rendszerek vonatkozásában. Aktív közreműködésével sikerült Kárpátalján is meghonosítani néhány termelési rendszert: a gyümölcstermesztésit 1986-ban és a gabonatermesztésit 1987-ben, mind a kettőt a kárpátaljai agráripari termelési kutatóintézet gesztorsága alatt. De a tudományos fokozattal rendelkező kárpátaljai magyarok esetében Almási Sándor és a mindössze néhány más ottani magyar szakmai sikerei sajnálatos módon inkább ritka kivételt, mint általános szabályt jelentenek. Az előbbiek során - híven az igazsághoz és valósághoz - igyekeztem részletesen bemutatni a kárpátaljai magyarságot ért diszkriminációt 1944 után az élet legkülönbözőbb területein: az iparban, a mezőgazdaságban, a tudományban, külön kitérve a diplomás magyarokat ért sajátos diszkriminációt is, nem feledkezve meg ugyanakkor a kárpátaljai magyarok önkéntes áttelepítésére, illetve erőszakos kitelepítésére Kárpátalján kívülre szőtt szovjet tervekről sem. Mind ezt szépítéstől és túlzástól mentesen igyekeztem tenni, összefüggésben a demográfiai folyamatokkal. Azért tartottam fontosnak részletesen szólni ezekről a jelenségekről, mert a "málenykij robot "-on kívül a kárpátaljai magyarságot ért egyéb diszkriminációkról eddig szinte nem esett szó a magyarországi sajtóban, illetve a különböző tudományos publikációkban. Pedig az előbbiek során említett különböző diszkriminációk miatt 1944 után 182
