Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)

II. A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK MAGYARSÁGÁNAK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Popovics Tibor Miklós: A kárpátaljai magyarság statisztikai számbavételének egyes kérdései a második világháború után

kivéve a 30 napnál rövidebb időre elítélteket, vagy az előzetes vizsgálati fogságban lévőket. Az ideiglenesen hiányzókat az állandó népesség kategóriába sorolták. Az állandó népesség (ÁN), a jelenlévő népesség (JN), az ideiglenesen ittlakók (IIL), az ideiglenesen hiányzók (IH) kiszámítása a következő képletek szerint történt: 1) ÁN = JN + IH - IIL 2) JN = ÁN + IIL - IH 3) IIL = JN + IH - ÁN 4) IH = ÁN + IIL - JN Az 1959-es és az 1970-es szovjet népszámlálásoknál az adatokat általában a jelenlévő népességre vonatkoztatták, de egyes információkat, így például a családok nagyságáról és összetételéről szólóakat az állandó népességre értelmezték. Az 1979-es népszámlálásnál a népesség számát és nemek szerinti megoszlását mind a jelenlévő, mind az állandó lakosság alapján vették figyelembe. Az adatok nagyobb részét ugyanakkor az állandó népesség szerint publikálták. Az 1989-es népszámlálásnál úgyszintén számbavették mind a jelenlévő, mind az állandó népességet. A két kategória egyidejű felhasználása, szakemberek véleménye szerint, elősegítette a népesség összeírásának pontosabb lebonyolítását, és ugyanakkor mindegyiknek meg volt a saját önálló jelentősége. De egyúttal azt is látni kell, hogy például Kárpátalja esetében a jelenlévő és az állandó népességi kategóriák lehetőséget adtak a nemzetiségi arányok statisztikai manipulálására a magyarság hátrányára hiszen a jelenlévő népesség Kárpátalja esetében az összeírás pillanatában (télen januárban) magába foglalta például azt a több ezer (sőt tízezer) Kárpátalján kívülről oda érkezett, a téli sportoknak hódoló turistát (főleg orosz és ukrán nemzetiségűt), valamint a télen is üzemelő szanatóriumokba, illetve üdülőkbe beutaltakat (szintén zömmel jövevény oroszt és ukránt Oroszországból és Ukrajna más megyéiből), mert Kárpátalja a volt Szovjetunió egyik legnépszerűbb idegenforgalmi körzetének számított. Úgyszintén jelenlévő népességnek tekintették a Kárpátalján állomásozó és oda túlnyomórészt máshonnan érkezett több tízezer szovjet katonát és tisztet a hadsereg, belügy, határőrség és KGB kötelékében (elsősorban jövevény orosz és ukrán nemzetiségűek). A szovjet katonai szolgálat szokásai szerint ugyanis Kárpátalján az őshonos lakosság képviselői (ruszinok, magyarok, románok, németek, szlovákok) helyben szinte nem teljesíthettek szolgálatot (kivételt csak a belügyi alakulatok és a KGB jelentettek), de az utóbbiakban is főleg orosz és ukrán nemzetiségűek voltak többségben. Ez azt is jelentette, hogy a népszámlálás pillanatában több ezer magyar nemzetiségű fiatallal kevesebb volt Kárpátalján a jelenlévő népesség, mert a megyén kívül teljesítettek katonai szolgálatot, és így máshol gyarapították a jelenlévő lakosság számát, tehát ez utóbbi körülmény is rontotta a magyarság nemzetiségi arányait. Az elmondottakból világosan kitűnhet, hogy a túlságosan nagy létszámú, Kárpátalján állomásozó szovjet hadsereg, határőrség, KGB és belügyi alakulatok jelentős mértékben megnövelték a népszámlálások jelenlévő népességén belül a jövevény oroszok és ukránok arányát az őshonos magyarok hátrányára és nem utolsósorban jelenlévő népességnek kellett tekinteni Kárpátalján a népszámlálások során azt a több ezer, főleg orosz és ukrán - a megyén kívülről érkezett jövevényt, akik az ungvári egyetemen és különböző kárpátaljai szakközépiskolákban tanultak. Ok ugyancsak növelték az oroszok és ukránok nemzetiségi arányát a magyarok hátrányára. Sőt, Kárpátalja jelenlévő népessége a népszámlálások pillanatában több száz (esetleg ezer) olyan magyarral volt kevesebb, akik a megyén kívüli egyetemeken, főiskolákon és szakközépiskolákon voltak kénytelenek tanulni. Ez is negatív értelemben befolyásolta a kárpátaljai magyarság nemzetiségi arányát a jelenlévő népességen belül. A kárpátaljai magyarok diszkriminációja Amikor Kárpátalja jelenlévő népességéről beszélünk, nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a megye szovjet vezetői - nyilván Moszkva utasítására - az eddig elmondottakon kívül más eszközökkel is próbálták szabályozni a nemzetiségi arányok alakulását, természetesen az őshonos lakosság (ruszinok, magyarok, németek, románok, szlovákok) hátrányára. Ez egyebek között abban nyilvánult meg, hogy az őshonos lakosságot és elsősorban a magyarokat (mindenesetre egy részüket) hol erőszakkal, hol rábeszéléssel arra próbálták kényszeríteni, hogy vállaljanak munkát, és telepedjenek le valahol a hatalmas területű Szovjetunióban, de Kárpátalján kívül. Magyar diplomások diszkriminációja A legegyszerűbbnek bizonyult az a módszer, amikor az ungvári egyetemen, illetve a megye szakközépiskoláiban végzett kárpátaljai magyarok egy részét Kárpátalján kívüli munkahelyek betöltésére kötelezték a volt Szovjetunió legkülönbözőbb megyéiben és nemcsak Ukrajnában, de sokszor az óriási kiteijedésű Oroszországban, beleértve annak 180