Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)

II. A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK MAGYARSÁGÁNAK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - S. Benedek András: A magyarok Kárpátalján

S. Benedek András A MAGYAROK KÁRPÁTALJÁN Bár a jelen konferencia a kisebbségi magyarság 20. századi történetével, sorsával foglalkozik, óhatatlanul vissza kell tekintenünk a múltba, felvázolni mindazt, ami többek közt a kárpátaljai magyar nemzetiség mai helyzetét és a ma is zajló etnikai folyamatokat meghatározza. A mai Kárpátalja településföldrajzát, korai etnikai viszonyait elég jól ismeijük. Bélay Vilmos, Szabó István, Lehoczky Tivadar és Mészáros Károly munkái alapvetően pontos információkat nyújtanak. Ezekből kiindulva a magyar nyelvterület legnagyobb kiterjedése idején mintegy duplája volt a mai 3000 km

2-nek /nem számolva a lakatlan és lényegében lakhatatlan hegyvidékkel és a kiteijedt mocsárvilággal!/. A nyelvhatár Ungvár, Szerednye, Beregrákos, Kajdanó, Kölcsény, Beregszentmiklós, Remete, Magyar-Komját, Urmező, Técső vonalában húzódott. Egészen a 16. század második feléig a magyarság arányszáma is mintegy kétharmados volt. Ezt az etnikai képet alapvetően az 1552-től 1717-ig terjedő történelmi /hadi/ események változtatták meg. A három részre szakadt Magyarország Észak-keleti Felvidéke felvonulási terület volt, beleértve a korai várháborúkat, úgymint: Huszt, Királyháza, Szőlős, Kovászó várainak, a beregszászi ferencesrendi kolostorból átalakított erődítménynek az ostromait, a német, tatár és török hadak vonulásait, Lubomirski herceg betörését, Munkács ostromát, a kuruc háborúkat, II. Rákóczi Ferenc szabadságharcát és az utolsó tatáijárást 1717-ben, amely Ugocsa és Máramaros magyarságának szinte teljes pusztulását okozta. Szorosan kapcsolódik ehhez a drámai képhez az 1738-42-es pestisjárvány. A 18. század közepére tehát a mai Kárpátalja magyar lakossága szinte teljes egészében kipusztult. Különösen Munkács környéke és Ugocsa néptelenedett el. A mai Kárpátaljai Tiszaháton ekkor optimista becslések szerint is mindössze 6000 magyar anyanyelvű ember élt. A spontán és részben szervezett újratelepülés/telepítés egészen a 19. század első évtizedeiig tartott. Ujabb telepítési hullámokat hozott magával a 19. század második felének vízrendezése /a mocsarak és árterületek lecsapolása/, a csehszlovák földreform, a szovjet időszak "iparosítása" és ezzel párhuzamosan a mindenkor jelenlevő természetes és irányított migráció. Mielőtt azonban a telepítési és migrációs folyamatok mai hatását és visszahatását elemeznénk, a félreértések elkerülése végett nézzük meg hány magyar is élt, illetve él a tárgyalt időszakban Kárpátalján. 1880-ban a mai Kárpátalja közel 410 ezer lakosa közül 105 ezer fő 125,1 %/ vallotta magát magyar anyanyelvűnek. Ez a szám 1910-re 185 ezerre, illetve 30,6 %-ra emelkedett, majd 1921-re, az első csehszlovák népszámlálás adatai szerint 111 ezerre csökkent. Az 193 l-es népszámlálás 116 584 magyart talált a területen, míg az 1941-es felmérés újra a közel negyedmillió magyar anyanyelvűvel számolt. A valóság azonban más! Kárpátalján századunk harmincas éveiben /a 12 később idecsatolt ungi község lakosságát is figyelembe véve/ mindössze 126 000 magyar nemzetiségű és egyben magyar anyanyelvű lakos élt. A túlzó adatok forrása egyrészt becslés, másrészt a magyar anyanyelvű, vagy magyarul /is/ tudó zsidóság beszámítása. A monarchia idején a Kárpátalján élő zsidók nagyobb része németként szerepelt, mindössze 36 000 vallotta magát magyarnak. A csehszlovák időszakban önálló nemzetiségként szerepeltek, míg a visszacsatolás után a magyar statisztika 85 000 zsidót tartott nyilván magyar nemzetiségűként. Még a vészkorszak után is több, mint 30 000-en tértek vissza Kárpátaljára, s bár statisztikailag újra külön nemzetiségként szerepeltek, nagy részük továbbra is a magyar közösséghez tartozott, többek közt ők igyekeztek pótolni a megfogyatkozott magyar humán- és szakértelmiséget. A szovjet rendszer cári korszakból örökölt, de internacionalista mezbe öltöztetett antiszemitizmusa azonban kivándorlásra késztette szinte a teljes zsidó lakosságot s ma alig 300 magyar anyanyelvű zsidót tartanak nyilván Kárpátalján*. A megmaradt 120 000-es közösséget is alapvető veszteségek érték. A második világháborús fronttal visszavonult mintegy 7000-7500 kárpátaljai születésű hadviselő magyar katona közül közel 5000-en nem tértek vissza. Egyes becslések szerint legalább ennyi volt az elmenekült tisztviselők, vállalatvezetők, mérnökök, vasúti tisztek s az ide * V.ö.: Dupka György adataival /Szerk./ 175