Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)

II. A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK MAGYARSÁGÁNAK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Pollák Lajos: Adatok a csehszlovákiai magyar kisebbség számának alakulásáról 1945-1970 között

Pollák Lajos ADATOK A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR KISEBBSÉG SZÁMÁNAK ALAKULÁSÁRÓL 1945-1970 KÖZÖTT Csehszlovákia 1918-ban, az Osztrák-Magyar Monarchia széthullása után alakult meg. A Csehszlovák Köztársaság a Monarchia két egymástól gazdaságilag különböző részéből alakult: a gazdaságilag fejlett Ausztriából a régi cseh királyság határain belül kialakulta mai Cseh Szocialista Köztársaság, és a gazdaságilag elmaradottabb Magyarországból pedig a mai Szlovák Szocialista Köztársaság területe vált ki. Területe 127 876 km

2, amiből a Cseh SZ. K. 788 862 km

2 /61,7%/, a Szlovák SZ. K. pedig 49 014 km

2 /38,3%/ nagyságú terület. Európa 32 állama közül 12 nagyobb, 19 viszont kisebb volt Csehszlovákiánál. 1970-ben Európában csak 10 népesebb állam volt és az ország népsűrűsége elérte az európai átlagot /112 fő/km

2/. A háborút követő első két évtizedben a lakosság számbeli fejlődése kedvező volt. Húsz év leforgása alatt, 1950-1970 közötti időszakban a CSSZSZK lakosságának száma 2 millióval növekedett. Csehszlovákia megalakulásakor többnemzetiségű állam lett. A II. világháború után lényegesen megváltozott a lakosság nemzetiségi összetétele. Ezt legfőképpen a német és a magyar lakosság kitelepítése eredményezte. A német lakosság kitelepítését a négy győztes hatalom 1945-ben, a Potsdami Konferencián határozta el. A Kassai Kormányprogram kimondta, hogy Csehszlovákia nemzeti állam, amelyben a két államalkotó nemzetnek: a csehnek /65%/, és a szlováknak /25,9%/jut a vezető szerep. A csehországi szlovák kisebbségek közül a legnépesebb a magyar: 4%. A cseh területen 3,2% szlovák él, a német lakosság részaránya 0,8%-ra csökkent, a lengyel nemzetiség aránya ugyanekkora. Szlovákia nemzetiségi népessége jóval nagyobb arányú: a lakosság 85,5%-a szlovák, 12,2%-a magyar. A magyarok Dél-Szlovákiában, a Magyarországgal határos sávban 13 járás területén három összefüggő régióban élnek: pozsony-vidéki, galántai, érsekújvári, nyitrai, lévai, nagykürtösi, losonci, rimaszombati, rozsnyói, kassa-vidéki, tőketerebesi, valamint a dunaszerdahelyi és komáromi járásban. A korábbi kisjárások észak-déli irányú egyesítése miatt /1960/ mára csupán ez utóbbi két járásban vannak a magyar nemzetiségű lakosok többségben /51%, ill. 89%/. A Csehszlovák Köztársaság kormánya 1945 decemberében tárgyalásokat kezdett Magyarország kormányával a csehszlovákiai magyar kisebbség önkéntes hazatelepüléséről. Félmillió vagy még ennél is több magyar kitelepítését tervezték. A két kormány kölcsönös lakosságcserében egyezett meg /1946. február 27./. A lakosságcsere keretében kerültek át magyarok Csehszlovákiából Magyarországra, szlovákok pedig Magyarországról Csehszlovákiába. A csehszlovák kormány belső akciókkal is megpróbálta felszámolni a csehszlovákiai magyar kisebbséget. A cseh határvidékre történő telepítés mintegy 44 000 szlovákiai magyart érintett. A magyar kisebbségre nézve a legsúlyosabb demográfiai következményekkel az 1946. június 17-július 1. között lebonyolított úgynevezett "reszlovakizálási akció" járt. A magyar kisebbség tagjai a kitelepítéstől való félelmükben 135 317 reszlovakizálási kérvényt nyújtottak be, amely összesen 410 820 személyre vonatkozott. Ezek közül 81 141 személy kérelmét elutasították. Hivatalos adatok szerint összesen 326 679 magyart "reszlovakizáltak". A kérvényeket 1947-ben tüzetesen felülvizsgálták. A központi reszlovakizálási bizottság 1947 végéig hozzávetőleg 200 000 személyt ismert el szlovák nemzetiségűnek. Úgy látszott, hogy ez az eredmény teljes mértékben igazolja azokat a szlovák véleményeket, hogy Dél-Szlovákiában tulajdonképpen felületesen elmagyarosodott szlovákok élnek, akiknek segíteni kell, hogy újból visszatérhessenek eredeti szlovák nemzetiségükhöz. Ahogy a későbbi fejlődés - főleg az 1961. évi népszámlálás eredményei alapján - azt megmutatta, a reszlovakizálási akció Dél-Szlovákia nemzetiségi összetételében maradandó változást nem hozott. Az 1961. évi népszámlálásnál több mint félmillió ember vallotta magát magyar nemzetiségűnek. 127