A nyugdíjkorhatár körüli népesség munkaerőpiaci helyzete 1994-ben (1996)

II. AZ ADATOK ISMERTETÉSE - Az adatfelvétel előzményei

II. AZ ADATOK ISMERTETÉSE Az adatfelvétel előzményei A nyugdíjkorhatár körüli népesség munkaerőpiaci helyzetének felmérésére olyan időpontban került sor, amikor még a több évtizeddel ezelőtt kialakított nyugdíjazási rendszer volt érvényben, amelyet időközben csak egyes részletek tekintetében módosítottak. E rendszer leglényegesebb elemét az képezte, hogy - a meghatározott szolgálati idő letöltése esetén a férfiak általában 60., a nők 55. életévük betöltésekor szerezhették meg a jogosultságot az öregségi nyugdíjra. E jog nem jelentett egyúttal kötelezettséget a nyugdíjba vonulásra, vagyis a 60 éven felüli férfiak és az 55 éven felüli nők - amennyiben kívánták, és a munkáltató erre igényt tartott - folytathatták aktív kereső tevékenységüket. A nyugdíjkorhatáron felül aktív keresőként dolgozók száma és aránya - az említettek ellenére - már a rendszerváltozás előtt is erősen csökkent, és a csökkenési folyamat a későbbiekben is folytatódott. A korhatárt betöltő dolgozók - a nyugdíj melletti foglalkozást korábban erősen korlátozó rendelkezések oldásával párhuzamosan - az aktív kereső tevékenység folytatása helyett előnyben részesítették a nyugdíj melletti munkavégzést. (E kérdésekre még visszatérünk.) Az 1980-as évektől kezdve az is megfigyelhető, hogy egyre többen igénylik a korhatár előtti nyugdíjazást. Számos foglalkozásban a fennálló jogszabályok hagyományosan lehetőséget biztosítottak az általános korhatárnál legfeljebb 5 évvel korábbi nyugdíjazásra, például különböző nehéz fizikai és egészségre ártalmas tevékenységet végzők, a fegyveres testületeknél hivatásos szolgálatot teljesítők stb. esetében. A bányászat egyes ágazatainak visszafejlesztése kapcsán például - e lehetőséggel élve - következetesen végrehajtották az 55 éves bányászok nyugdíjazását. A korai nyugdíjba vonulás másik, huzamosabb idő óta alkalmazott módja a rokkantsági nyugdíj megállapítása, amely csak egyéni elbíráláson alapulhat. Rokkantsági nyugdíjban tehát csak az a dolgozó részesülhet, akiről az illetékes orvosi bizottság megállapította, hogy tartós egészségkárosodás (megrokkanás) miatt nem képes munkakörének ellátására. A rokkantsági nyugdíjra - indokolt esetben - a fiatalabb korcsoportokhoz tartozó (35 éven aluli) munkavállalók is jogosultságot szerezhetnek. Érthető azonban, hogy a tartós egészségromlás bekövetkezésének esélye az életkorral növekszik. A rokkantsági nyugdíj ily módon főként az 50 éves és idősebb, de az öregségi nyugdíjra jogosultságot még nem szerzett dolgozók esetében jöhet számításba. Az egyéni elbírálásból adódóan a szubjektív elemek e juttatási 13