A nyugdíjkorhatár körüli népesség munkaerőpiaci helyzete 1994-ben (1996)

II. AZ ADATOK ISMERTETÉSE - Az adatfelvétel előzményei

formánál nem zárhatók ki teljesen. A rokkantsági nyugdíj megállapítása iránti kérelmek számának növekedését - az idősebb korosztályba tartozóknál gyakran ténylegesen fennálló egészségkárosodás mellett - a munkanélküliségtől való félelem is indokolhatta. 1990-től kezdve a munkanélküliség gyors növekedése szükségessé tette, hogy a nyugdíjkorhatár előtt állók helyzetének javítása érdekében intézményes lépésekre is sor kerüljön. A nyugdíjkorhatárhoz közel járók remélhették ugyanis legkevésbé, hogy állásuk elvesztése esetén új munkalehetőséghez juthatnak. Ezért jelentősebb létszámleépítés vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnése esetén azok a munkavállalók, akiknek a munkaviszony megszűnésekor az öregségi nyugdíjkorhatár eléréséhez legfeljebb öt év hiányzott, a Foglalkoztatási alap által részlegesen vagy teljesen (50, illetve 100 százalékban) támogatott korengedményes nyugdíjban részesülhettek. Ennél átfogóbb megoldást jelentett az előnyugdíj bevezetése, amelyet „A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról" szóló 1991. évi IV. törvény kiegészítéseként 1993 júliusától kezdve alkalmaznak. E rendelkezés értelmében előnyugdíj megállapítását kérheti az a legalább hat hónapja munkanélküli-járadékban részesülő személy, akinek a nyugdíjkorhatár betöltéséhez legfeljebb három éve hiányzik, az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik, és részére - a képzési lehetőséget is beszámítva - nincs kilátás új állásra. Ez utóbbi rendelkezés, ha nem is szüntethette meg az idősebb évjáratokba tartozók munkanélküliségét, de jelentősen enyhítette annak veszélyét, hogy e munkavállalók a nyugdíjjogosultság megállapítását megelőző néhány évben tartós munkanélkülivé váljanak, illetve a munkanélküliek ún. „reményt vesztett" (passzív) csoportjába kerüljenek. Az adatfelvétel időpontjában lényegében a felsorolt körülmények határozták meg az 50 éves és idősebb korosztályhoz tartozók jelentős részének helyzetét. E réteg kedvezőtlen munkaerőpiaci pozícióit némileg kompenzálta az a tény, hogy fix nyugdíjkorhatárra számíthattak, és a jelenben vagy a közeli jövőben védelmükre hozott intézkedések hatását is figyelembe vehették. Az adatfelvétel mindenképpen egy hosszú időszak lezárásakor kialakult helyzetet érzékeltet. Ezt követően ugyanis már széles körben közismertté váltak a készülő új nyugdíjrendszer alapelvei, amelyek elkerülhetetlenül hatást gyakoroltak az érintett népességre. A már megjelent új törvény (1996. évi LlX.tv. „Az öregségi nyugdíjkorhatár emeléséről és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról") teljesen új helyzetet teremt. A törvény az 1944es vagy korábbi évjáratok közül érinti az 1940-1944 között született nőket és az 1938-1944 között született férfiakat. Az adatfelvételben szereplő aktív keresők többségének a helyzete tehát a jövőben érdemlegesen módosul. 14