A nyugdíjkorhatár körüli népesség munkaerőpiaci helyzete 1994-ben (1996)

V. A FOGALMAK MAGYARÁZATA

- az önállók, szabadfoglalkozásúak besorolását az egyéni foglalkozás határozta meg; a segítő családtagok ugyanabba a nemzetgazdasági ágba kerültek, mint az a személy, akinek segítettek. FOGLALKOZÁSI FŐCSOPORT Az aktív keresők egyéni foglalkozására vonatkozó adatait a foglalkozási osztályozás korszerűsített rendszerének (a FEOR-93-nak) megfelelően, annak főcsoportjai szerinti bontásban közöljük. A FEOR-93 alapelveiben, felépítésében követi az érvényes nemzetközi foglalkozási osztályozás, az ISCO-88 (Rev.3.) rendszerét, azzal egyezően 10 főcsoportba sorolja a foglalkozásokat. Az ISCO-88 rendszerének tartalmilag megfelelő főcsoportok a következők: 1. Törvényhozók, igazgatási, érdekképviseleti vezetők, gazdasági vezetők 2. Egyetemi, főiskolai képzettség önálló alkalmazását igénylő foglalkozások 3. Egyéb felsőfokú vagy középfokú képzettséget igénylő foglalkozások 4. Irodai és ügyviteli (ügyfélforgalmi) jellegű foglalkozások 5. Szolgáltatási jellegű foglalkozások 6. Mezőgazdasági és erdőgazdálkodási foglalkozások 7. Ipari és építőipari foglalkozások 8. Gépkezelők, összeszerelők, járművezetők 9. Szakképzettséget nem igénylő (egyszerű) foglalkozások 0. Fegyveres erők, fegyveres testületek foglalkozásai A rendszerbe való besorolás szempontjából az alapvető egység a foglalkozás. Az ISCO-88 alapelvének megfelelően a „foglalkozás" megnevezés a ténylegesen gyakorolt tevékenység tartalmából indul ki, emellett lényeges csoportképző ismérvként kezeli az adott foglalkozás gyakorlásához szükségesnek ítélt szakértelem, tudás, ismeret szintjét. A FEOR-93 a vezetői tevékenységeket egy főcsoportba tömöríti. Ez a megoldás - összhangban az ISCO-88 alapelveivel - arra a koncepcióra épül, hogy a vezetői tevékenység a foglalkozások sajátos körét képezi. A nemzetközi ajánlások mellett a gyakorlati élet szempontjai is azt indokolják, hogy az 1. főcsoport - ellentétben más főcsoportokkal független legyen a képzettséggel kapcsolatos követelményektől. Itt tehát még áttételes formában sem játszik szerepet a besorolásnál meghatározott képzettségi szint (szintek) alkalmazása. Figyelembe kell venni azt a tényt, hogy kinevezés vagy választás eredményeként, illetve vállalkozóként különböző képzettségű személyek láthatnak el alapvetően vezetői feladatokat. (A jogszabályon alapuló tételes előírások ilyen vonatkozásban csak a vezetői munkakörök egy részére terjedhetnek ki.) Az 1. főcsoportba tartozó foglalkozásoknál az irányítási feladatok végrehajtása, a vezetés a leglényegesebb, az elsődleges tevékenység. Az önálló döntési hatáskört igénylő foglalkozások, amelyeknél a fő feladat nem a vezetés, hanem a magasfokú, speciális szakmai ismeretek vagy képességek alkalmazása, a 2. főcsoportba kerültek. A FEOR-93 - az ISCO-88 rendszerével azonosan - a 2-9. főcsoportnál alkalmazza a képzettség ismérvét. Ezt azonban nem tekinti kizárólagos, a tartalmi kérdésektől függetlenül kezelhető szempontnak. Csupán általánosságban, irányelvként állapítható meg tehát, hogy a 2. főcsoport a mai értelmezés szerint döntően egyetemi, főiskolai szintnek megfelelő szaktudást igénylő foglalkozásokat tartalmaz. A 3. főcsoportra főként a szakképzettséget adó 125