A nyugdíjkorhatár körüli népesség munkaerőpiaci helyzete 1994-ben (1996)

V. A FOGALMAK MAGYARÁZATA

középiskolákban (szakközépiskolában, korábban középfokú technikumban) megszerezhető tudásszint a jellemző. Ettől azonban a formális iskolázottságot tekintve a magasabb és - kivételesen - az alacsonyabb fokozat felé is lehetségesek eltérések. A 4. főcsoportra leginkább a szakképzettséget nem adó középiskolai, valamint a szakiskolai (pl. gyors- és gépíróiskolai) végzettség tekinthető tipikusnak. Az 5-8. főcsoportba a meghatározott irányú fizikai szakismeretet hasznosító dolgozók sorolhatók be. A megkívánt szaktudás szintje a tevékenység jellegétől függően igen különböző lehet, a bonyolult szakmunkától a betanított munkáig. A 9. főcsoportot azok a foglalkozások alkotják, amelyek minden szakképzettség vagy betanítás nélkül, általános iskolai végzettséggel is elláthatók. Az 1-4. főcsoport döntően szellemi, az 5-9. főcsoport fizikai jellegű tevékenységeket tartalmaz. A 0. főcsoport - a fegyveres erők, fegyveres testületek foglalkozásainak főcsoportja - ilyen szempontból vegyes jellegű, de a főcsoporton belüli további - táblázatban most nem közölt - csoportosítás alapján itt is szétválaszthatok a fizikai és a szellemi tevékenységek. A másodállást, mellékállást is betöltő személyek esetében a besorolás alapja mindig a főfoglalkozás. Különösen a kisebb szervezeteknél gyakran előfordulhat, hogy olyan dolgozókat kell besorolni, akik főmunkahelyükön is többféle tevékenységet végeznek. Ebben az esetben a legjellemzőbb - vagy a munkaidő nagyobb részét kitöltő - tevékenységet kell figyelembe venni. Amennyiben a különböző feladatok ellátásához szükséges szakképzettség, szaktudás, döntési hatáskör tekintetében lényeges különbség állapítható meg, az érdemibb jellegű, magasabb szaktudást, nagyobb döntési hatáskört igénylő foglalkozást indokolt előnyben részesíteni. (Pl. a három vagy több munkavállalót foglalkoztató kft. ügyvezető igazgatóját ilyen minőségben kell besorolni, függetlenül attól, hogy igazgatói funkciója mellett esetleg ügyviteli feladatokat is ellát.) Termelési és eladási tevékenység együttes végzése esetén az előbbi kap prioritást (aki pl. kenyeret süt és elad, a sütőipari tevékenysége alapján kell besorolni). A foglalkozást, a munkahelyi tevékenység tartalmát a foglalkozási viszonytól függetlenül kell vizsgálni. A besorolás szempontjából tehát közömbös, hogy a dolgozó munkáját mint alkalmazásban álló, szövetkezeti tag, társasági tag, önálló stb. végzi. A tulajdonos, társtulajdonos, társasági tag azonban csak akkor sorolható be a foglalkozási rendszerbe, ha a munkafolyamatban is részt vesz. A három főnél kevesebb beosztottat foglalkoztató egységek (boltok, műhelyek, szolgáltatórészlegek stb.) irányítói - az eddigi gyakorlatnak megfelelően - nem minősíthetők vezetőknek, hanem tevékenységük jellege szerint kerülnek besorolásra. A legalább három, de legfeljebb húsz munkavállalót foglalkoztató önálló szervezetek vezetői kisszervezeti vezetőnek minősülnek. A vezetők közé csak azok sorolhatók be, akik meghatározott szervezeti egység munkáját folyamatosan irányítják, vagy akik érvényes jogszabály alapján vezetőnek minősülnek. A vezetők és helyetteseik ugyanabba a foglalkozási kategóriába tartoznak. Lényeges besorolási szempont, hogy a FEOR-93 a közigazgatásban és az érdekképviselet területén dolgozókat tényleges tevékenységük szakmai iránya szerint minősíti. (A Népjóléti Minisztériumban vagy az önkormányzatok hivatalaiban dolgozó és szakképzettségüket hasznosító orvosok pl. orvosként szerepelnek.) A munkáltatóra vonatkozóan a TEÁOR egybevetése ily módon lehetőséget biztosít arra, hogy az adott foglalkozás tartalmát és gyakorlásának szervezeti feltételét együttesen vizsgáljuk. 126