1996. ÉVI MIKROCENZUS A népesség és a lakások jellemzői (1996)

AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE - Háztartások, családok

bek aránya megközelíti a 22 százalékot, a városokban ez az arány 17 és fél, a községekben pedig 20 és fél százalék. Az idősebb korstruktúrájú fővárosban a többi településtípushoz képest lényegesen magasabb arányt képviselnek az egyszemélyes háztartások. Az összes budapesti háztartás 32 százaléka, a vidéki városokban lakók 25, a községekben élők 24 százaléka áll egyetlen személyből. A fővárosban élő egyedülállók közel egyharmados arányát azonban csak részben magyarázza az időskorúak magas hányada, ugyanis az ennél fiatalabbak körében is átlag feletti az egyedül élők részesedése. Budapesten minden száz háztartásból 13-ban az egyik szülő él együtt gyermekével vagy gyermekeivel, a többi városban 10-11, a községekben pedig csupán 9, többnyire úgy, hogy a háztartásban nem él rajtuk kívül más személy. Az egy szülőből és gyermek(ek)ből álló egycsaládos háztartásoknak a községekben mért viszonylag alacsony aránya abból adódik, hogy a kistelepüléseken a házasságok válással történt megszűnése ritkább. A háztartások nagyságának vizsgálatát két módon végezzük el. Egyrészt vizsgáljuk a háztartásokat aszerint, hogy hány személy alkotja azokat, másrészt megvizsgáljuk, hogy milyen tényezők hatnak a háztartások átlagos nagyságának alakulására. A nyolcvanas évek jelentős, a háztartásoknak a háztartásban élők száma szerinti összetételét alapjaiban módosító változásai a kilencvenes évekre lényegében elcsitultak. A nyolcvanas években az egyszemélyes háztartások aránya közel 5 százalékponttal emelkedett, az összes háztartáson belüli arányuk az időszak eleji egyötödről 1990-re egynegyedre nőtt. Ez azt jelenti, hogy míg 1980-ban minden ötödik, addig 1990-ben már minden negyedik háztartás egyetlen 80