1996. ÉVI MIKROCENZUS A háztartások lakáskörülményei (1997)

BEVEZETŐ

BEVEZETŐ A Központi Statisztikai Hivatal 1996. április 1-jei eszmei időponttal a lakásállomány és a népesség 2 százalékára kiterjedően kis népszámlálást, ún. mikrocenzust hajtott végre. A mikrocenzus eredményeit bemutató kötetsorozat első tagja „A népesség és a lakások adatai" címmel ez év márciusában jelent meg, átfogó képet adva a kilencvenes évek Magyarországának társadalmidemográfiai helyzetéről, érintve e kötet témáját is. Jelen kötet a háztartások és a bennük élő személyek lakáskörülményeit mutatja be. A szöveges elemzés két részből áll. Az első részben a háztartások által lakott lakások főbb jellemzőit (tulajdoni jelleg, nagyság, építési év, falazat, felszereltség, komfortosság, környezeti jelleg) mutatja be, összevetve a lakásban élő háztartások és családok számával. Az elemzés további része a háztartásokat különböző szempontok (pl. nagyság, korösszetétel, gazdasági aktivitási öszszetétel, társadalmi-foglalkozási összetétel) szerint vizsgálja az általuk lakott lakások jellemzői alapján. A szöveges elemzést idősorokat tartalmazó összefoglaló és a mikrocenzus adatait felölelő részletes táblázatok követik. A részletes adatokat tartalmazó táblasorozatot megyesoros, valamint településtípusonkénti és népességnagyság-kategóriánként csoportosított adatsorok egészítik ki. A kötet a használt fogalmak magyarázatát tartalmazó fejezettel zárul. Az adatfelvétel eredményei alapján - a teljesség igénye nélkül - a következő legfontosabb megállapítások tehetők: • 1996 áprilisában a 3 millió 767 ezer lakott lakásban 3 millió 864 ezer háztartás élt, azaz az egy lakott lakásra jutó háztartások száma valamelyest meghaladta az egyet. A mutató értéke az utolsó másfél évtizedben fokozatosan csökkent, ami a nyolcvanas években a lakásállománynak a háztartások számát meghaladó növekedéséből, a kilencvenes években pedig a korábbinál mérsékeltebben emelkedő lakásszám mellett bekövetkezett háztartásszám-csökkenésből adódott. • 1980-ban a lakások 90 százalékában egyetlen háztartás lakott, 1990-ben 91 százalékukban, 1996-ban már 96 százalékukban élt csak egy háztartás. Az egy háztartás által lakott lakások arányának a növekedésével egyidejűleg a közel 8 százalékról 3 százalékra esett vissza a két háztartás lakta lakások hányada, míg a három vagy több háztartásos lakásoké harmadára mérséklődött. Jelenleg az egy háztartás által lakott lakások 69 százalékában egycsaládos háztartás él, a nem család háztartások lakta lakások aránya 28 százalék. A lakások 24 százalékát egyetlen személy lakja. • 1980-ban a háztartások 69 százaléka használta a lakást tulajdonosként vagy annak rokonaként. Ez az arány a következő tíz évben sem emelkedett jelentősen, bár már érzékelhető volt az állami lakások magánkézbe adásának a hatása. Az igazi áttörés a kilencvenes évek első felében következett be, amikor a tulajdonosi jogcímen lakó háztartások aránya 89 százalékra nőtt, miközben a fobérlőként lakóké 14 százalékpontos mérséklődéssel 10 százalék alá esett vissza. Az átlagoshoz képest kiemelkedően nagy mértékben, 36 százalékponttal nőtt a tulajdonosi jogcímen lakó háztartások aránya a fővárosban. Jelenleg Budapesten a háztartások éppen egyötöde lakik fobérlőként. 9