A háztartások és a családok társadalmi–foglalkozási tagozódása / A társadalom rétegződése – időszaki közlemények (1999)
BEVEZETŐ
BEVEZETŐ A háztartások és a családok réteghelyzetét, rétegcsoportok szerinti tagozódását a társadalomkutatással foglalkozó szakemberek (kutatók, szociológusok stb.) a legkülönbözőbb módon vizsgálják. A kiinduló pont többnyire olyan ismérvek keresése, amelyek segítségével a társadalom tagjai jól elkülöníthető csoportokra, rétegekre oszthatók. Az egyén társadalmi-foglalkozási csoportokba, rétegekbe sorolása lehetőséget teremt egyben arra is, hogy e csoportosításokat felhasználva a rétegződési sémák, modellek a társadalom valamilyen szempont szerint összetartozó kisebb-nagyobb egységeire vonatkozóan is kialakíthatók legyenek. A társadalmi rétegződési vizsgálatok többnyire az egyének réteghelyzetének a feltérképezését tűzik ki célul, a kutatások csak ritkán terjednek ki a népesség egyes csoportjainak, így a háztartások és a családok rétegkategóriák szerinti osztályozására. Kiadványunkban a társadalom e két, gazdasági, illetve rokoni kapcsolaton alapuló legkisebb egységének a réteghelyzetét vizsgáljuk. A rétegképzés alapegységei az 1996-ban korszerűsített, és 1997. január 1-jei hatállyal módosított Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere (FEOR-93) által meghatározott egyéni foglalkozási főcsoportok, esetenként azonban a rétegcsoportok képzéséhez kellett ezek határait átlépve az egyéni foglalkozási csoportosítás részletesebb tagozódását is figyelembe venni. A háztartások és a családok társadalmi-foglalkozási összetételét a bennük élők foglalkozási jellemzői alapján határozhatjuk meg. Mivel azonban az 1996. évi mikrocenzus alkalmával egyéni foglalkozással kapcsolatos információkat csak az aktív keresőktől gyűjtöttek, a háztartások - és egyben a családok - társadalmi-foglakozási csoportosításán alapuló rétegződésének vizsgálatakor csak e mikroközösségek aktív kereső tagjainak az egyéni réteghelyzetét lehetett figyelembe venni. Az adatfelvétel eredményei alapján - a teljesség igénye nélkül - a következő legfontosabb megállapítások tehetők: • 1996-ban a háztartások közel hatvan százalékában nem élt aktív kereső személy. E magas arány döntően az egyedülálló nyugdíjasok, valamint a nyugdíjas házaspárok alkotta családok magas hányadának köszönhető. • Az aktív keresők körében az utóbbi évtizedekben az iskolázottsági szint általános emelkedése, és a - főként szakképzetlen, alacsony iskolázottságú - fizikai foglalkozásúak tömeges munkanélkülivé válása következtében fokozatosan emelkedett a szellemi foglalkozásúak aránya. Ez utóbbi jelenség az ország gazdasági szerkezetváltásában ugyan pozitív elmozdulásként értékelhető abból a szempontból, hogy a munkaerőpiac inkább a képzettebb munkaerő alkalmazását feltételezi, másrészről azonban hátrányosan befolyásolta mind az egyének, mind a háztartások életkörülményeinek az alakulását. • 1996-ban az aktív keresős háztartások közel háromnegyede volt homogén összetételű. Ezen belül túlnyomó többségben vannak az alkalmazásban állók, szövetkezeti tagok alkotta háztartások, míg az egyéni vállalkozókat, szellemi szabadfoglalkozásúakat és - kisebb részben - segítő családtagokat magukba foglaló háztartások együttes részesedése is csak az összes homogén háztartás mintegy hetedét teszi ki. • 1990 és 1996 között az aktív keresős háztartásokon belül - követve a társadalmigazdasági változásokat - valamelyest emelkedett a heterogén összetételűek részese9
