A háztartások és a családok társadalmi–foglalkozási tagozódása / A társadalom rétegződése – időszaki közlemények (1999)

BEVEZETŐ

dése. Az alkalmazásban állókat, szövetkezeti tagokat magukba foglaló háztartások közül visszaesett a csak fizikai foglalkozásúakat, valamint a fizikai és szellemi foglalkozásúakat is magukba foglaló háztartások aránya, az alkalmazásban álló, szövetkezeti tag, valamint egveni es la rsas vállalkozó, szellemi szabadfoglalkozású alkotta háztartásoké viszont nőtt. A heterogén társadalmi-foglalkozási összetételű háztartások több mint háromnegyedét két csoport alkotja. Ide tartoznak a csak alkalmazásban állókat és szövetkezeti tagokat magukba foglaló háztartások közül azok, amelyekben fizikai és szellemi foglalkozásúak is élnek, valamint azok is, amelyekben alkalmazottak és vállalkozók, szellemi szabadfoglalkozásúak egyaránt megtalálhatók. A háztartások társadalmi-foglalkozási homogenitása régiónként eltérő. A keleti régiókban, azon belül is különösen az Észak-Alföldön, az átlagosnál számottevően nagyobb a háztartások aktív keresőinek foglalkozási homogenitása, míg a nyugati régiókban többnyire elmarad az országos átlagtól. A legalacsonyabb a homogenitási arány a nyugat-dunántúli régióban. Minden régióra igaz, hogy az aktív keresős háztartások közül a megyeszékhelyeken élőknél a legmagasabb a homogén összetételűek aránya, a községekben élőknél pedig a legalacsonyabb. Az utóbbi években Magyarországon is emelkedett azoknak a háztartásoknak a száma, amelyek megélhetésük forrását - részben vagy egészben - vállalkozások alapításában látták. Ennek ellenére az aktív keresős háztartásokon belüli arányuk még több évvel a gazdasági rendszerváltást követően is viszonylag alacsony volt. 1996-ban az aktív keresős háztartások négyötödében csak alkalmazásban álló és/vagy szövetkezeti tag élt. Ennél alacsonyabb arány csak Közép-Magyarországon és a Dél-Alföldön fordul elő. A homogén társadalmi-foglalkozási összetételű aktív keresős háztartások körében a fizikai foglalkozásúakat magukba foglalók túlnyomó többsége családháztartás, részesedésük minden társadalmi-foglalkozási csoportban meghaladja a négyötödös arányt, míg a szellemi foglalkozásúak alkotta háztartások körében hányaduk ennél alacsonyabb. A legmagasabb a családháztartások hányada az alkalmazásban álló, szövetkezeti tag nem mezőgazdasági fizikai foglalkozásúak alkotta háztartásoknál, a legalacsonyabb pedig ott, ahol a háztartás aktív keresői önálló tevékenységet folytató szellemi foglalkozásúak. A heterogén összetételű háztartások között számottevő rétegcsoportot csak azok az alkalmazásban álló, szövetkezeti tag aktív keresők alkotta háztartások jelentenek, amelyekben egyaránt megtalálhatóak a fizikai és a szellemi foglalkozásúak, valamint azok, amelyek magukba foglalnak alkalmazásban állókat és/vagy szövetkezeti tagokat, illetve egyéni és társas vállalkozókat, szellemi szabadfoglalkozásúakat is. Az aktív keresős családok többségében azonos társadalmi-foglalkozási csoportba tartozó személyek élnek együtt. Leggyakoribbak a fizikai foglalkozású alkalmazottak, szövetkezeti tagok alkotta családok, de a kilencvenes évek első felében négy százalékponttal emelkedett a homogén összetételű, csak vállalkozókból, szellemi szabadfoglalkozásúakból álló családok részesedése is. A növekedés független volt a családtagok által végzett munka fizikai vagy szellemi jellegétől. A heterogén összetételű családok aránya összességében ugyan némileg csökkent, ám a változások rétegcsoportonként eltérőek voltak. Míg például a csak alkalmazottakból, szövetkezeti tagokból álló családok részesedése csökkent, addig a csak vállalko-