1996. ÉVI MIKROCENZUS A gazdasági aktivitás és a foglalkozási összetétel regionális alakulása magyarországon (2000)

AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE - 4) A térbeli mozgás régión belül és kívül

csupán az 1990. évi létszám kétharmadát foglalkoztatták. Valamivel több mint másfél évtized alatt tehát csaknem egymillióval - 949 ezerrel - csökkent a betöltött ipari és építőipari munkahelyek száma. Ez a naponta ingázók széles körét érintette, hiszen az ipari jellegű nemzetgazdasági ágakban hagyományosan magasabb az átlagosnál a bejáró dolgozók foglalkoztatása. Az adatok azonban azt mutatják, hogy az állománycsökkenés a naponta ingázókénál erőteljesebben apasztotta azoknak az aktív keresőknek - közöttük a munkásszálláson lakó, távol élő, családjukhoz csak időközönként hazajáró munkavállalóknak - a számát, akik lakóhelyük, esetleg tartózkodási helyük településén lévő ipari, építőipari munkahelyen dolgoztak. Az ipari jellegű nemzetgazdasági ágakban 1980-1996 között összességében 45 százalékos volt a létszámcsökkenés, ami a lakóhelyükön dolgozók körében 48 százalékos, a naponta ingázók körében pedig csupán 38 százalékos számbeli fogyásban jelentkezett. Ebből következően az ipari jellegű ágakban növekedett a napi ingázás gyakorisága. 1980-ban minden 100 iparban foglalkoztatott aktív keresőből 29, 1990-ben 31, 1996-ban már 33 más településről járt naponta munkahelyére. Az átlagosnál magasabb napi ingázási arány valamennyi ide tartozó nemzetgazdasági ágban megfigyelhető. A nemzetgazdaság egészére jellemző arányt a villamosenergia-, gáz-, hő- és vízellátás haladja meg a legkevésbé, az itt dolgozók 31 százaléka ingázik. Az aktív keresők egyötödnél nagyobb részét (23 százalékát) foglalkoztató feldolgozóiparban 32 százalék a napi ingázók hányada, ami jelentős ágazati különbségeket takar. Például kiemelkedően magas (39 százalék) a mutató a híradás-technikai termékek gyártása és javítása területén, ugyanakkor a műszergyártás és javítás munkahelyein nem csak a feldolgozóiparra, hanem a nemzetgazdaság egészére jellemző átlagnál is kevésbé foglalkoztatnak napi ingázókat. A feldolgozóiparnál magasabb arányban dolgoznak ingázók az építőiparban (36 százalék), a bányászat pedig napi ingázókkal töltötte be kevés munkahelyének több mint a felét. Míg 1980-ban még minden második napi ingázó az iparban vagy az építőiparban talált munkát, 1996-ban már csak 43 százalék dolgozott ilyen területen. A szolgáltatási szféra tehát a korábbinál jóval jelentősebb szerepet játszik a naponta ingázók foglalkoztatásában is, bár a nemzetgazdaság szerkezetét meghatározóan befolyásoló térnyerése e körben még kevésbé érvényesül. Az ágazati szerkezet legdominánsabb változását az jelenti, hogy míg 1980-ban az aktív keresők háromötöde a mezőgazdaságban, illetve az ipari jellegű nemzetgazdasági ágakban talált megélhetést, a szolgáltatási szféra tehát csupán kétötödüket foglalkoztatta, addig 1996-ban a szolgáltatási jellegű ágazatok kötötték le az aktív keresők közel háromötödét (59 százalékát), és csak valamivel több mint kétötödük (41 százalék) dolgozott a primer és a szekunder ágazatokban. A naponta ingázók körében is hasonló mértékű volt az arányváltozás, a szolgáltatási ágazatok részesedése másfélszeresére emelkedett. A különbség csupán abból adódik, hogy 1980-ban a naponta ingázóknak mindössze egyharmada dolgozott szolgáltatási jellegű ágazatokban, így ez az arány a 17 százalékpontos növekedés ellenére is csak igen kevéssé haladja meg az 50 százalékot. 1980-ban az aktív keresők 69 százaléka volt fizikai, 31 százaléka szellemi foglalkozású. A nyolcvanas évek folyamán a fizikai tevékenységet végzők hányada 66 százalékra csökkent, az ezt követő időszak pedig még jelentősebb visszaesést eredményezett. 1996-ban az aktív keresők 61 százaléka volt fizikai foglalkozású. A naponta ingázók körében a fizikai tevékenységet végzők arányátjelző mutató hagyományosan meghaladja az átlagos szintet. Érthető tehát, hogy bár a fizikai dolgozók hányada az ingázóknál is visszaesett, e mutató értéke náluk az átlagos értéknél mind 1980-ban, mind 1990-ben, mind 1996-ban egyformán 10 százalékponttal magasabb, 79, 76, illetőleg 71 százalék. 1990-1996 között 27,7 százalékkal csökkent a fizikai foglalkozású aktív keresők létszáma. A naponta ingázók körében jelentkező állománycsökkenés csupán egy árnyalattal volt magasabb ennél, 28,1 százalék. Ennek következtében a fizikai munkakörökben dolgozók ingázási intenzitása gyakorlatilag változatlan maradt. 1990-ben a fizikai tevékenységet végzők 29,4 százalé63