1996. ÉVI MIKROCENZUS A gazdasági aktivitás és a foglalkozási összetétel regionális alakulása magyarországon (2000)

AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE - 4) A térbeli mozgás régión belül és kívül

ka, 1996-ban 29,2 százaléka dolgozott lakóhelyétől eltérő településen. Az egyes foglalkozási főcsoportokrajellemző mutatók alakulása azonban meglehetősen eltérő képet mutat. A szellemi foglalkozásúak közül a magasan kvalifikált, de nem vezetői feladatokat ellátó réteg ingázik a legkevésbé. A törvényhozók, igazgatási, érdekképviseleti vezetők, gazdasági vezetők közül 1996-ban is ugyanakkora hányad (20 százalék) dolgozott lakóhelyétől eltérő településen, mint 1990-ben. A nem vezető beosztású szellemi foglalkozásúak körében viszont minden főcsoportban növekedett az ingázás gyakorisága. Ebben szerepet játszik, hogy a megváltozott munkaerő-piaci körülmények között a munkavállalók egyre inkább hajlandók a kedvezőtlenebb feltételeket vállalni, így például azt is, hogy lakóhelyüktől eltérő településen helyezkedjenek el, és idejük korábbinál nagyobb részét oda- és visszautazásra áldozzák. A magasabban képzett, szellemi munkaköröket kereső munkavállalók tudása, tapasztalata, szakmai hozzáértése bizonyos érték, amit akár kompromisszumok vagy nehézségek vállalása árán is igyekeznek hasznosítani, másfelől szakmai ismertségük, kapcsolataik segítenek abban, hogy akár távolabbi településen is megtalálják a számukra megfelelő munkahelyet. A szellemi foglalkozásúakra hagyományosan a „kijárás" a jellemző, vagyis városi lakóhelyükről ingáznak ki kisebb településekre. Az utóbbi időben viszont a bejárás is növekszik. A nagyvárosok lakói közül egy jelentős réteg ugyanis kiköltözik a városból, sokan feladják korábbi lakásukat, és a városkörnyék községeinek valamelyikében telepednek le. A kitelepedők között sok a szellemi foglalkozású. Többségüknek ugyanabban a városban van a munkahelye, mint ahol korábban lakott, következésképpen ezek a kiköltözők a lakóhely-változtatással ingázóvá válnak. Bár országos szinten 1990-1996 között nem változott a napi ingázás intenzitása, a megyénkénti adatok azt mutatják, hogy ez a stagnálás jelentős területi különbségeket takar. Mindössze két megyében (Bács-Kiskun és Jász-Nagykun-Szolnok megyében) maradt változatlan az 1990-re kialakult arány, a megyék többségében azonban csökkent az ingázók aktív keresőkön belüli hányada. A visszaesést Budapest és hat, területileg sajátosan (az északnyugati-délkeleti átló mentén) elhelyezkedő megye ellensúlyozta, Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom és Vas megye, valamint Békés, Csongrád és Hajdú-Bihar megye. A főváros esetében az aránynövekedés számszerű növekedést jelent. 1990-1996 között több mint másfélszeresére emelkedett a nem Budapesten dolgozó budapesti lakosok száma, de annak ellenére, hogy arányuk ezzel megduplázódott, még mindig igen kis hányadot képviselnek a főváros aktív kereső népességében. GyőrMoson-Sopron megyében ugyancsak számbeli növekedéssel járt együtt az ingázási mutató csaknem 4 százalékpontnyi emelkedése, a másik két északnyugati megyében és a három alföldi megyében viszont kizárólag az idézte elő az aránynövekedést, hogy a naponta ingázók száma kisebb mértékben fogyott, mint a teljes aktív kereső állomány. Az ingázási arány növekedéséhez sokféle tényező hozzájárulhat. Ezek egy része a gazdasági szerkezet változásával van összefüggésben. Az alacsony ingázási intenzitást mutató gazdasági ágak arányvesztése, az olyan ágazatok részarányának a növekedése, amelyekben emelkedik vagy az átlagosnál magasabb az ingázók hányada, együttesen, de külön-külön is növelhetik az ingázás gyakoriságát. Vas megyében például az átlagosnál nagyobb mértékben szorult vissza a mezőgazdaság, Békés és Vas megyében az országra jellemző átlagnál jelentősen nagyobb a feldolgozóipar, Győr-Moson-Sopron megyében a feldolgozóipar és az építőipar részaránya is. Ez utóbbi megyében és Vas megyében növeli az ingázók számát az ausztriai munkavállalás lehetősége is, az itt élő ingázók 3, illetve 2 százaléka határon túli településre jár naponta dolgozni. Bár Pest, Nógrád és Csongrád megyében is vannak olyanok, akik szomszédos országba ingáznak naponta, arányuk azonban minimális, legfeljebb ezrelékben fejezhető ki. Főleg Budapesten, valamint Békés és Csongrád megyében (és azok közül a megyék közül, amelyekben 1990-1996 között nem növekedett az ingázók hányada, Bács-Kiskun és Pest megyében) élnek viszonylag jelentős arányban olyan, leginkább az építőipar, a közlekedés, a kereskedelem, illetve egyes szol64