1996. ÉVI MIKROCENZUS A gazdasági aktivitás és a foglalkozási összetétel regionális alakulása magyarországon (2000)
AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE - 2) Munkanélküliség
évnél hosszabb ideje munkát. A két évnél is hosszabb ideje munkát keresők aránya a férfiaknál 22 százalékot, a nőknél 18 százalékot tett ki. Különösen az idősebb — 50 éven felüli — férfiak találnak állásuk, illetve kereső foglalkozásuk elvesztése esetén nehezen munkát, amit a hosszú munkakeresési időtartam is bizonyít. Amennyiben tehát a munka nélkül maradt idősebb férfiak helyzetét nem lehet különböző módokon (például előnyugdíj, korengedményes nyugdíj juttatásával) rendezni, az e csoportba tartozókat az elhelyezkedés esélye szempontjából jogosan lehet „halmozottan hátrányos helyzetű" rétegnek tekinteni. A munkát kereső 622 ezer személynek több mint négyötöde (501 ezer fő) jelezte, hogy állásajánlat esetén két héten belül munkába tud lépni. A kéthetes időtartam megfelel a nemzetközi ajánlások szerinti „rendelkezésre állás" kritériumának. Amennyiben az előbbiekhez a 3-4 héten belül elhelyezkedni tudókat is hozzászámítjuk, a munkát keresők öthatod része (519 ezer fő) vehető figyelembe. A munkába állás tényleges szándékát illetően jogos kétség azoknál merülhet fel, akik egy hónapnál hosszabb időt jelöltek meg, vagy bizonytalan választ adtak. A hazai viszonyokból kiindulva nem lehet mellőzni azt a szempontot, hogy a munkanélküliség után ismét munkába állóknak — különösen, ha kötött munkaidejű állásba lépnek, ami esetleg lakóhelyüktől távol fekszik (csak hosszabb utazással, ingázással közelíthető meg) — az ebből adódó életforma-változáshoz huzamosabb időre lehet szükségük. Számolni kell ugyanis olyan nehézségekkel, mint például a gyermekek elhelyezése, a beteg családtagok ellátásának megoldása, az új munkahelyhez közelebb fekvő lakás vagy legalább ideiglenes szállás szerzése. A jól szervezett, fejlett piacgazdaságokban e kérdések megoldása feltehetően kevésbé időigényes, továbbá a gazdaságilag aktív népesség inkább felkészült az átmeneti munkanélküliséggel járó pályamódosítások megoldására. A családi problémákra, a családi lekötöttség hatására vall, hogy a férfiak valamivel nagyobb arányban mutatkoztak képesnek az azonnali, vagy rövid időn belüli munkába lépésre mint a nők. A férfiaknak 83 százaléka, a nőknek 76 százaléka jelezte, hogy két héten belül munkába állhat. A mikrocenzus fogalmi rendszere szerint 484 ezer személy minősült munkanélkülinek. A 2 hétben megállapított „rendelkezésre állási idő" és az említett tényezők alapulvételével ehhez további mintegy 15-20 ezer fő, a rendelkezésre állási idő említett kiterjesztése esetén ezenkívül még 20-30 ezer fő járulhatott, akiknek megjelenésével a munkaerőpiacon reálisan számolni lehet. A teljeskörűsítésből adódó bizonytalansági tényezőt is mérlegelve mintegy félmillióban (legfeljebb 520-530 ezer főben) határozható meg a szigorúan vett munkanélküliek és az elbírálás módjától függően munkanélküliként kezelhető álláskeresők együttes létszáma. Az említettek értelmében kimutatott munkanélküliség döntő részében strukturális jellegűnek tekinthető. Tekintettel arra, hogy a vitatható állomány a nagyságrendet érdemben nem módosítja, a munkanélküliség kor, iskolázottság és terület szerinti struktúrájának megállapításánál a mikrocenzus definícióját alkalmazzuk. (A jelzett bizonytalansági tényezők a fő strukturális mutatókat érdemben nem befolyásolhatják, és a munkanélküliségi rátánál is legfeljebb néhány ezrelékes eltolódást idézhetnek elő.) A „munkát keresőként" összeírtak azon része, akik a huzamosabb idő (több mint egy hónap) után munkába állni tudókból, valamint az eleve bizonytalan választ adókból tevődött össze, lényegében a „passzív munkanélküli" kategóriához áll közel. Ide hozzávetőlegesen 100 ezer fő sorolható, akik esetében a mielőbbi elhelyezkedést szolgáló aktív munkakeresés tényét valóban vitatni lehet. 30
