1996. ÉVI MIKROCENZUS A gazdasági aktivitás és a foglalkozási összetétel regionális alakulása magyarországon (2000)
AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE - 2) Munkanélküliség
A mikrocenzus eszmei időpontjához legközelebb álló I. negyedévre tehát a munkaerőfelmérés szerint 422 ezer főt kell számításba venni. Ezt egybevetve a mikrocenzus korrigált adatával (443 ezer fő), a különbség csak 21 ezer főt jelent, szemben az alapadatok alapján kimutatott 84 ezer fős eltéréssel. A munkaerő-felmérésből származó információkkal való összehasonlítás kérdésével kapcsolatban végül utalni kell arra, hogy az 1996. évi mikrocenzus fő országos adatai — mint jeleztük — a foglalkoztatott népességre is rendelkezésre állnak, viszont a részletes területi feldolgozások és az 1980. évi, valamint az 1990. évi visszatekintő adatok a foglalkoztatottak körén belül az aktív keresők állományát tartalmazzák. 1996-ban a foglalkoztatottak teljes aránya országosan 35 százalék volt, amiből 0,8 százalékot tett ki a nyugdíj, illetve gyermekgondozási segély mellett dolgozók hányada. Az „aktív kereső" fogalom tehát a népesség 34,2 százalékát, vagyis a foglalkoztatottak csaknem teljes körét lefedi. E mutató — az említettek értelmében — kielégítő pontossággal felhasználható a regionális foglalkoztatás jellemzőinek értékelésére. 2.3) Az 1996. évi mikrocenzus munkanélküliséggel kapcsolatos információinak néhány főbb jellemzője A mikrocenzus alkalmával — az 1990. évi népszámlálásnál követett gyakorlathoz hasonlóan — összeírták a nem dolgozó, munkát kereső személyeket. A „munkát kereső" kritériumát azonban olyan értelemben pontosították, hogy kitűnjön a munka keresésének aktív jellege. (A kérdőív szerint azt a személyt kellett munkát keresőnek minősíteni, aki a mikrocenzus eszmei időpontját megelőző 4 héten munkát keresett a következő módok valamelyikével: állás után érdeklődött a munkaügyi központnál, vagy magán-munkaközvetítőnél; közvetlenül megkeresett munkáltatókat; hirdetést adott fel, hirdetésre válaszolt; rokonoknál, ismerősöknél érdeklődött.) Munkanélkülinek — a munkát keresők körén belül — csak az minősülhetett, aki a „rendelkezésre állás" kritériumának is eleget tett, vagyis jelezte, hogy 2 héten belül munkába tud állni. A minta nagysága (2 százalék) lehetővé teszi, hogy a főbb mutatók tekintetében számos részletet, mint például a területi (megyei) információkat is viszonylagos biztonsággal értékelni tudjuk. A mikrocenzus során a munkát kereső 14-74 éves személyek összes száma 629 ezer főt tett ki, akik többsége (381 ezer fő) a férfiak, kisebb része (248 ezer fő) a nők közül került ki. A munkát keresőknek csak elhanyagolható része: 6,4 ezer fő (1 százalék) volt munkavállalási koron felüli (ebből férfi: 2,4 ezer fő, nő: 4 ezer fő). A nyugdíjas korban lévő népességtől eltekintve tehát 622 ezren kerestek munkát, közel ötször annyian, mint az 1990. évi népszámlálás alkalmával. (A „munkakeresés" 1990. évi népszámlálási fogalmának alkalmazása esetén valószínűleg ennél még nagyobb arányú növekedést lehetett volna kimutatni.) A munkavállalási korú állást keresők többségét (379 ezer fő, 61 százalék) szintén a férfiak alkották, míg a nők közül csak nem egészen kétötöd részük került ki. Az elhelyezkedéssel kapcsolatos gondokat már önmagában is kifejezi az a körülmény, hogy az e rétegbe tartozóknak több mint egyharmada a mikrocenzus időpontjában több mint egy éve állástalannak tekinthető. Különösen aggasztó azoknak a helyzete, akik két évnél is hosszabb ideje kísérleteznek az elhelyezkedéssel. Ez utóbbiakhoz a munkát keresőknek egyötöde sorolható. Meg kell jegyezni, hogy a férfiak helyzete ebből a szempontból kedvezőtlenebb, mint a nőké. A munkanélküli férfiaknak ugyanis 40 százaléka, a nőknek 33 százaléka keresett egy 29
