1996. ÉVI MIKROCENZUS A foglalkoztatottság alakulása, 1980–1996 (1997)
AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE - Foglalkozási főcsoport, csoport
természetesen tevékenységük jelentőségét, társadalmi hasznosságát nem kisebbíti. E réteg aránya másfél évtized alatt 9 százalékról 14 százalékra emelkedett. Jobban körülhatárolható, és arányát (1996-ban 6 százalék), illetve számát tekintve is csökkent a negyedik főcsoportba tartozó ügyviteli jellegű foglalkozást folytatóké. Az első négy főcsoportba tartozó — lényegében szellemi foglalkozású — aktív keresők adatait áttekintve megállapítható, hogy az elmúlt másfél évtized alatt főleg a második és harmadik főcsoportba tartozó magasabb képzettségű munkaerő aránya nőtt meg jelentősebben. Ennek oka a magasabb iskolai végzettséget szerzők számának és arányának emelkedése és a munkaerőpiac igényeinek megváltozása. A szolgáltatási jellegű munkakörökben tevékenykedő fizikai dolgozók hányada az 1980-as évtized elején még csak 8 százalék volt, ez 1996-ra 15 százalékra emelkedett. A szolgáltatások fejlődésével e réteg jelentősége egyre nagyobb lett, hiszen ide tartoznak a kereskedelem, a vendéglátóipar, a közlekedés, a posta és távközlés feladatait ellátók, továbbá a nem anyagi jellegű szolgáltatásokhoz kapcsolódó tevékenységeket folytatók is. (Ugyanakkor nagy valószínűséggel a gazdasági átalakulás kísérőjelenségeként megfigyelt ún. „kényszervállalkozók" köre is ebből a rétegből kerülhetett ki, amely azt jelenti, hogy a gazdaság stabilizálódásával e „kényszervállalkozók" egy része más — nem szolgáltatás jellegű — munkakörbe kerülhet.) A hatodik főcsoportba tartozó mezőgazdasági és erdőgazdálkodási fizikai foglalkozásúak hányada már 1990-ben is igen alacsony volt (4 százalék), és ez a mutató 1996-ra — minimális mértékben — tovább csökkent. (Ez az alacsony arány a kilencedik főcsoportba tartozó, ún. „egyszerű" mezőgazdasági, erdőgazdálkodási munkát végzők beszámításával is csak kevéssé növelhető.) Hangsúlyozni kell azonban, hogy az aktív keresőkre vonatkozó információk csak e főtevékenységre terjednek ki. A melléktevékenységként mezőgazdasági termelést folytatók széles körét az adatok nem tartalmazzák. A hetedik főcsoportba tartozók, vagyis az aktív keresőknek 22 százaléka folytatott szakvagy betanított munkásként ipari-építőipari tevékenységet. A nyolcadik főcsoportba tartozó ipari-építőipari gépkezelők, gépjárművezetők 11 százalékos arányt képviseltek az aktív keresőkön belül. Összességében az aktív keresők egyharmada tartozott az e két főcsoportot jellemző foglalkozási körbe. A munkaerőpiac átrétegződését jól jellemzi, hogy e réteg aránya az 1980-as népszámlálás adatai szerint még több mint kétötöd volt. A kilencedik főcsoportba sorolt „szakképzettséget nem igénylő" foglalkozásúak tulajdonképpen vegyes főcsoportot képeznek, mert ide különböző típusú tevékenységek (takarítás, épületek, telepek őrzésével kapcsolatos feladatok, anyagmozgatás stb.) tartoznak. Bizonyos értelemben mégis egységes rétegről van szó, amelynek jellemzője, hogy egyszerű, előképzettséget nem igénylő és általában alacsony presztízsű feladatokat lát el. 1980 és 1996 között e réteg aránya is jelentősen, 15 százalékról 8 százalékra csökkent. Végül az aktív keresők 2 százaléka a fegyveres erők főcsoportjába tartozott, amelynek aránya 1990-ben még 3 százalék volt. (1980-ra vonatkozóan az e főcsoportba tartozókat az átdolgozás során nem tudtuk lehatárolni.) Az új foglalkozási osztályozási rendszer különböző főcsoportjaiba tartozó aktív keresők fontosabb demográfiai jellemzői is érzékeltetik, hogy ténylegesen egymástól eltérő, sajátos rétegekről van szó. 42
