1996. ÉVI MIKROCENZUS Az élettársi kapcsolatban élők adatai (1998)
AZ ÉLETTÁRSI KAPCSOLATBAN ÉLŐK TÁRSADALMI-DEMOGRÁFIAI JELLEMZŐI ÉS LAKÁSVISZONYAI
Az élettársi kapcsolatban élők korösszetétele az elmúlt hat év folyamán jelentős fíatalodást mutat. 1996-ban az élettársként élö nők egynegyede volt 25 évesnél fiatalabb (1990-ben 15 százalékuk), és további 14 százalékuk 25-29 éves (1990-ben 10 százalékuk). A férfiaknál ugyanez az arány 1996-ban mindkét korcsoportban 15 százalék, 1990-ben pedig 9, illetve 10 százalék volt. Az ennél magasabb korcsoportokban mindkét nemnél aránycsökkenés következett be. Nem mutatható ki ugyanakkor érdemi változás a házasságban élő férfiak és nők korösszetételében. A fiatalok és az idősek arányszámai a két vizsgált időpontban lényegében megegyeznek, csupán a középkorúak csoportjain belül mutatható ki változás: a 30-39 évesek hányada - az élettársaknál tapasztalttal megegyezően - mindkét nemnél csökkent, a 40-59 évesek részesedése viszont csak a házasságban élők körében emelkedett. 1990-ben azoknak az élettársi kapcsolatoknak az aránya, amelyekben mindkét fél 30 évesnél fiatalabb, alig haladta meg a 15 százalékot. 1996-ra arányuk csaknem megkétszereződött, miközben a házaspárok között mindkét időpontban 10 százalék körül maradt. A 60 évesek vagy idősebbek alkotta élettársi kapcsolatok aránya 1990 óta 3 százalékponttal, 6 százalékra esett vissza, s ez éppen harmada a házaspárok arányszámának. Az élettársi kapcsolatok korösszetétele egyre inkább közelíti a házastársakét, a viszonylag nagy korkülönbségű élettársak aránya azonban még mindig jelentősen meghaladja a házasságban élőkét. Különösen igaz ez azoknál a pároknál, ahol a nő az idősebb. Ebben az esetben az öt évnél nagyobb korkülönbségü kapcsolatok gyakorisága éppen hatszorosa a házasságban élőkének. 1996-ban a budapesti élettársi kapcsolatok 5 százalékában a partnerek azonos életkorúak voltak. A házaspároknál ugyanez az arány 9 százalék. Ennél lényegesen kisebb az eltérés a vidéki városokban, ahol az élettársi kapcsolatban élő férfiak és nők több mint 7, a házaspárok közel 9 százaléka azonos korú, míg a községekben e tekintetben nincs eltérés a házaspárok és az élettársak között (7-7 százalék). Érdekes képet mutat azoknak a pároknak a településtípusonkénti aránya, amelyekben a nő az idősebb. Az élettársi kapcsolatok esetében a település jellege nem befolyásolja az ilyen párkapcsolatok gyakoriságát, hiszen arányuk a fővárosban és a vidéki városokban egyaránt 29, a községekben pedig 30 százalék. A házaspároknál az arányok ennél lényegesen alacsonyabbak és egymáshoz képest is jelentősek az eltérések: a fővárosban a feleségek 16, a vidéki városokban 13, a községekben csak 11 százaléka idősebb a férjénél. 1990 óta a házasságban még soha nem élt élettársak aránya mind a nők, mind a férfiak között jelentősen megemelkedett: 1990-ben az élettárs nőknek 26, 1996-ban 44 százaléka volt hajadon, s még ennél is magasabb a nőtlenek részesedése a férfi élettársak között: hányaduk hat év alatt 17 százalékpontos emelkedéssel 51 százalékra nőtt. A nőtlenek és a hajadonok arányának az emelkedése összefüggésben van azzal, hogy hazánkban is egyre több fiatal választja házasságkötés helyett az élettársi kapcsolatot. Jelenleg a nő élettársaknak mindössze 7, a férfiaknak pedig 6 százaléka házas, s ugyanilyen arányban találhatók a férfiak között özvegyek is. A kilencvenes évek elején az élettársi kapcsolatban élő párok több mint felének a családi állapota megegyezett (53 százalék). Ezen belül a legtöbb pár elváltakból állt (28 százalék), legritkábban pedig házasok éltek együtt (3 százalék). 1996-ra az azonos családi állapotú élettársak aránya 60 százalékra emelkedett, a legelterjedtebb (34 százalék) pedig a nőtlen-hajadon kapcsolat lett, s továbbra is a házasok együttélése fordul elő a legkisebb arányban (másfél-két százalék). Az elvált családi állapotúak alkotta konszenzuális együttélések hányada 21 százalék. Magyarországon az élettársi kapcsolatban élők iskolai végzettsége eltér az észak- és nyugat-európaiakétól, ahol ez az együttélési forma inkább a magasan képzett rétegek körében népszerű, míg nálunk az élettársak iskolai végzettsége lényegesen elmarad a házasságban élőké12