1996. ÉVI MIKROCENZUS Az élettársi kapcsolatban élők adatai (1998)

AZ ÉLETTÁRSI KAPCSOLATBAN ÉLŐK TÁRSADALMI-DEMOGRÁFIAI JELLEMZŐI ÉS LAKÁSVISZONYAI

tői. Ez annak ellenére igaz, hogy az élettársak iskolázottsági szintje jobban emelkedik, mint a házasságban élőké, ami - a fiatalodó korösszetétel hatásával együtt - a két családtípus közötti jelentős képzettségbeli eltérés csökkenését eredményezi. 1996-ban az élettárs nők 14 százaléka nem végezte el az általános iskola 8. osztályát, és további 40 százaléknak volt csak alapfokú (általános iskola 8. osztálya) iskolai végzettsége, nem egészen 25 százalék érettségizett, főiskolai oklevelet, illetve egyetemi diplomát 6 és fél százalék szerzett. A feleségeknél az általános iskola 8. osztályát el nem végzettek aránya 12 százalék volt, a 8. osztályt végzetteké pedig nem érte el a 35 százalékot. Középfokú szakmunkásképző, illetve szakiskolai végzettséget közel azonos arányban (az élettárs nők 15, a feleségek 14 százaléka) szereztek, a magasabb iskolázottsági szinteken viszont az arányszámok meghaladták az élettársakét. A férfiaknál az eltérések nem olyan jelentősek, mint a nőknél, de itt is megfigyelhető a házasságban élők magasabb képzettségi szintje. A férfi élettársak 9 százaléka nem szerezte meg az alapfokú képzettséget, az általános iskola 8. osztályát végzettek aránya 34 százalék. Felsőfokú iskolai végzettséget több mint 9 százalék szerzett, viszont alacsonyabb arányban érettségiztek, mint a nők. A férjeknél a legalacsonyabb végzettségűek hányada csekély mértékben meghaladta ugyan az élettársakét, az alapfokú képzettséggel rendelkezőké viszont jelentősen, a középfokú szakmunkás-bizonyítványt, illetve szakiskolai oklevelet szerzetteké pedig néhány százalékponttal elmaradt azokétól. Az érettségizett férjek aránya 3, a diplomásoké 5 százalékponttal haladja meg a férfi élettársakét (17 és fél, illetve 9 százalék). A társadalmi-gazdasági változások következtében átalakult a népesség gazdasági aktivitás szerinti megoszlása, jelentősen csökkent a gazdaságilag aktívak, ugyanakkor sokszorosára nőtt a munkanélküliek száma és aránya. A korstaiktúra öregedése és a nyugdíjkorhatárt elértek foglalkoztatásának visszaszorulása miatt megemelkedett az inaktív keresők, ezen belül is a nyugdíjasok részesedése. A népesség gazdasági aktivitás szerinti struktúrájában bekövetkezett változások megjelennek az élettársi kapcsolatban, illetve a házasságban élők gazdasági aktivitási és foglalkozási összetételében is. 1990 óta 15 százalékkal csökkent azoknak a párkapcsolatoknak a részesedése, ahol mindkét fél aktív kereső: jelenleg az élettársi kapcsolatok 31 és fél, a házaspárok 33 és fél százaléka ilyen. Ezzel párhuzamosan jelentősen megemelkedett azoknak a párkapcsolatoknak az aránya, amelyekben az élettársak (33 százalék), illetve a házasfelek (36 százalék) egyike sem aktív kereső. Növekedett azoknak a párkapcsolatoknak a hányada is, ahol csak az egyikőjük aktív kereső, a házastárs, illetve az élettárs pedig munkanélküli, inaktív kereső vagy eltartott. Az ilyen összetételű élettársi kapcsolatok aránya az 1990. évi 33 százalékról 1996-ra 35 százalékra, a házaspároké 24 százalékról 31 százalékra nőtt. A fővárostól a városokon át a községek felé haladva egyre kedvezőtlenebb az együttélők gazdasági aktivitási összetétele, amely vizsgálatakor minden esetben figyelembe kell venni, hogy a kisebb településeken - különösen a községekben - azt jelentős mértékben befolyásolja a korösszetétel alakulása is. A budapesti élettársi kapcsolatok 40 százalékában a férfi és a nő is aktív kereső, 37 százalékában csak az egyikük, kevesebb mint egynegyedében pedig egyikük sem. A házaspároknál ezzel szemben közel ugyanolyan arányban fordulnak elő az aktív keresőből álló párok, mint azok, ahol nincs aktív kereső (37, illetve 34 százalék). A vidéki városokban a házastársaknál az arányok a fővárosihoz közeliek, az élettársaknál azonban lényegesen kedvezőtlenebbek, mint Budapesten. A községekben minden száz, házasságkötés nélkül együtt élő párból 43-ban sem a férfi, sem a nő nem aktív kereső, 36-ban csak egyikük folytat aktív kereső tevékenységet és csupán 21-ben dolgoznak mindketten aktív keresőként. A házaspároknál az arányszámok ennél kiegyensúlyozottabbak, de szintén a községekben a legkedvezőtlenebbek. Ugyanez mondható el azokról a párokról is, ahol legalább az egyikük munkanélküli. Míg a házaspároknál azoknak a részesedése, ahol mindketten munkanélküliek, 13