1996. ÉVI MIKROCENZUS Az élettársi kapcsolatban élők adatai (1998)

AZ ÉLETTÁRSI KAPCSOLATBAN ÉLŐK TÁRSADALMI-DEMOGRÁFIAI JELLEMZŐI ÉS LAKÁSVISZONYAI

AZ ELETTARSI KAPCSOLATBAN ELOK TÁRSADALMI-DEMOGRÁFIAI JELLEMZŐI ÉS LAKÁSVISZONYAI Az élettársi kapcsolatok számbavételére Magyarországon első ízben az 1970. évi népszámlálás alkalmával került sor. Az akkori 62 ezer ilyen párkapcsolat - a családok mindössze 2 százaléka a következő húsz év alatt megkétszereződött, 1996-ra pedig számuk közel 180 ezerre emelkedett. Jelenleg a párkapcsolatok több mint 7 százaléka alapul élettársi kapcsolaton, az összes családon belüli részesedésük pedig meghaladja a 6 százalékot. Ennek ellenére gyakoriságuk elmarad a nyugat- és különösen az észak-európai országokban megfigyélttől, viszont meghaladja a hagyományosan katolikus országok arányszámait. Az 1980-as évek második felében az élettársi kapcsolatok száma több mint egyharmadával, az azt követő periódusban pedig még ennél is jelentősebben nőtt. Ez éves átlagban mindkét időszakban mintegy 7 százalékpontos növekedést jelent, vagyis az élettársi kapcsolatok számának növekedési üteme a nyolcvanas évek közepe óta nem változott. Az élettársi kapcsolatok nyugat- és észak-európai elterjedtségével összefüggésben az EUROSTAT, az Európai Unió statisztikai szervezete rendszeres adatközléseket és elemzéseket jelentet meg az élettársi kapcsolatok számáról, arányáráról és összetételéről. 1994 elején az Európai Unió 12 tagállamának átlagában az élettársi kapcsolatok aránya az összes családon belül 8 százalék volt, szemben a két évvel későbbi 7 százalékos magyarországival. Részesedésük az akkori 12 tagállam közül Dániában volt a legmagasabb (24 százalék), de meghaladta az egytizedes arányt Franciaországban is (14 százalék), elérte Belgiumban és az Egyesült Királyságban, illetve megközelítette Luxemburgban (9 százalék). Nem sokkal marad el ettől a németországi arány (8 százalék) sem

1. 1996-ban az élettársi kapcsolatok közel 25 százaléka a fővárosra koncentrálódott, miközben az összes házaspáros típusú családnak csak 17 százaléka élt Budapesten. Ezzel összefüggésben a fővárosban a legmagasabb a konszenzuális együttélések összes (8 százalék) és házaspáros típusú családokon belüli (több mint 10 százalék) aránya is. A megyei jogú városokban száz párkapcsolatból 8, a többi városban 7, a községekben 6 az élettársi kapcsolatok száma. A házasságkötés nélküli párkapcsolatoknak a falvakban és a kisebb városokban megmutatkozó terjedése - az ilyen településeken élő népesség egyidejű csökkenése mellett - a ma még meglévő ellenérzések visszaszorulását jelzi. Azokban az országokban, ahol az élettársi kapcsolatoknak hagyományai vannak, az együttélésnek ez a formája főként a fiatalok körében alakult ki, míg Magyarországon - bár terjedése a fiatalok között is felgyorsult - inkább az idősek körében gyakori. A közel nyolcszázezer 15-19 éves fiatal csaknem 4 százaléka él házastársi vagy élettársi kapcsolatban. Ugyanez az arány az azonos korú férfiak között csak egy-másfél százalék közötti, míg a nőknél meghaladja a 6 százalékot. Az ebbe a korcsoportba tartozó, párkapcsolatban élő férfiak szívesebben választják az élettársi kapcsolatot (60 százalék). A nők több mint fele (51 százalék) él házasságkötéssel legalizált párkapcsolatban 1 The Household Panel Ncwslcttcr, EGKS-EG-EAG, Bnissels-Luxembourg, 3/1996. 11