1996. ÉVI MIKROCENZUS Az egyszemélyes háztartások fő jellemzői (1998)

AZ EGYEDÜLÁLLÓK DEMOGRÁFIAI JELLEMZŐI, ISKOLAI VÉGZETTSÉGE - Az egyedülállók iskolai végzettsége

növekedés az érettségizetteknél szinte kizárólag a kilencvenes évekre tehető, addig a diplomásoknál a két időszakban lényegében azonos mértékű volt. A férfiak és nők között meglévő iskolázottságbeli eltérés az egyedülállók esetében jelentősebb, mint a népesség egészénél. Körükben a kiegyenlítődési folyamat lényegesen lassúbb, a nők iskolázottsági szintje még ma is jelentősen elmarad a férfiakétól. Jelentős a lemaradásuk az általános iskolánál magasabb végzettségű csoportokban, különösen a középfokú szakmunkásképzőt, szakiskolát végzettek körében. E végzettségi fokozatba az egyedülálló férfiak 18 százaléka tartozik, míg a nőknek mindössze 2 százaléka. Elmaradás van az érettségizettek és a diplomások arányában is: az előbbiek aránya a férfiak között 20, a nőknél 17, az utóbbiaké pedig 15, illetve 9 százalék. A szakmunkásképzőt, illetve szakiskolát végzettek arányában megmutatkozó jelentős eltéréssel azonos nagyságú különbség mutatható ki az általános iskola 6-7. osztályát végzetteknél, de itt a nők részesedése a magasabb. A 20-49 év közötti férfiak több mint egyharmada szerzett középfokú szakmunkásképző iskolai bizonyítványt (a szakiskolában végzettek száma elenyésző), míg a nőknél ugyanez az arány a 20-24 éveseknél is csak megközelíti a 16 százalékot, a többi korcsoportban többnyire 10-11 százalék között mozog. A nemenkénti iskolázottsági szint kiegyenlítődése irányába mutat, hogy a fiatal és a fiatalabb középkorú egyedülálló férfiak között az érettségizettek és a diplomások aránya kevésbé nőtt, mint az ugyanilyen körú nőké. A középiskolát végzett egyedülálló nők jelenlegi részesedése a 25-39 évesek minden korcsoportjában meghaladja a 40 százalékot, ugyanez az arány az azonos korú férfiaknál 30 százalék alatti. A diplomásoknál hasonló a helyzet, az eltérések azonban még ennél is markánsabbak: a 25-29 éves nők 42, az öt évvel idősebbek 46 százaléka diplomás, míg a férfiaknál ezek az arányok mindössze 21, illetve 25 százalék. Az időskorúaknál az arányok megfordulnak, a férfi érettségizettek, illetve diplomások korcsoportonkénti részesedése messze meghaladja a nőkét. A népesség iskolai végzettsége és a település típusa közötti összefüggés az egyedülállók körében is kimutatható. A fővárosban az általános iskola 8. osztályánál alacsonyabb végzettségű egyedülállók aránya 17 százalék, szemben a megyei jogú városok 21, a kisebb városok 35, és a községek 53 százalékos arányszámával. Ez utóbbi egyben azt is jelenti, hogy jelenleg a legkisebb településeken az egyedülállóknak több mint fele nem rendelkezik alapfokú iskolai végzettséggel, s nem sokkal jobb a helyzet a kisebb városokban sem. E jelenség minden bizonnyal összefügg azzal, hogy ma már a kisebb létszámú települések is sorra városi rangot kapnak, s ezzel egyfajta kiegyenlítődés alakul ki a kisebb településeken belül, ami független a település jogállásától. Ilyen kiegyenlítődés természetesen nem csupán a népesség iskolázottsági szintjére korlátozódik, hanem számos más ismérv esetében is megfigyelhető. Az általános iskola 8. osztályát végzettek településtípusonkénti arányszámaiban nincs számottevő eltérés. Részesedésük a kisebb városokban valamivel az országos átlag feletti, a megyei jogú városokban és a községekben azzal megegyező, míg a fővárosban valamelyest elmarad attól. A középfokú szakmunkásképzőt vagy szakiskolát végzettek a kisebb településeken gyakoribbak, ugyanakkor hányaduk a megyei jogú városokban némileg, Budapesten pedig jelentősebben elmarad az átlagostól. Másképpen alakul az ennél iskolázottabbak aránya. Budapesten és a megyei jogú városokban egyaránt az egyedülállók 28 százaléka érettségizett, s további 22, illetve 14 százalék szerzett felsőfokú iskolai oklevelet, diplomát. A községekben élő egyedülállók alacsony iskolázottsági szintjét jól jelzi, hogy közülük csak minden tizenhetedik érettségizett és minden harmincadik diplomás. 26