1996. ÉVI MIKROCENZUS Az aktív keresők munkahelye és lakóhelye (1998)
AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE - A belső vándorlás főbb jellemzői
lakással is rendelkező aktív keresők 38 százaléka, több mint 137 ezer ember „nem használta" ideiglenes lakását), azonban ez a még mindig magas hányad azt jelzi, hogy nem annyira a bejelentkezési fegyelem javulásáról van szó, hanem inkább az időközben bevezetett adminisztratív intézkedések - a tartózkodási hely megújításának a jogszabályi előírása, megújítás hiányában a tartózkodási hely törlése - eredményezték a csupán papíron létező, folyamatos tartózkodásra nem használt ideiglenes lakások jelentős részének megszűnését. Néhány évtizeddel ezelőtt még igen erőteljes volt a népesség területi mobilitása. Az ötvenes, hatvanas évtizedben tömegesen költöztek el az emberek a munkahelyben szegény területekről a fejlettebb vidékekre, elsősorban a fővárosba, az iparosodott városokba, illetve a főváros és város környéki falvakba. Ehhez járult a naponta ingázók egyre növekvő létszáma. A folyamatos vándorlási statisztika a hatvanas évek második felétől kezdődően a lakóhelyváltoztatások csökkenését regisztrálta. Míg 1960-ban - egyetlen év alatt - 970 ezer olyan (állandó és ideiglenes) lakcímváltozást jelentettek be, amely nem településen belüli költözést, hanem tényleges lakóhely-változtatást jelentett, addig 1980-ban már csak 595 ezer, 1995-ben mindössze 407 ezer volt az állandó és ideiglenes vándorlások együttes száma (ebből 211 ezer volt az állandó és 196 ezer az ideiglenes lakóhely-változtatás). Ezek az adatok az összes lakóhely-változtatást tartalmazzák, így ha valaki többször is megváltoztatja a lakóhelyét, az annyival növeli a vándorlások számát, ahányszor költözött. A népszámlálási adatokból számított vándorlási arányok természetesen jóval kisebbek, arról adnak információt, hogy két adott időpont között a vándorlások eredményeképpen hogyan változott meg a népesség területi elrendeződése, mennyien laknak ugyanott, ahol születtek, vagy ahol valamilyen konkrét időpontban (általában az előző népszámlálás eszmei időpontjában) laktak, és mennyien költöztek időközben más településre. A csökkenő területi mobilitás a népszámlálási adatokból is kiolvasható. Ha a népesség egészét nézzük, az 1996. évi mikrocenzus időpontjában minden 1000 emberből 622-en ugyanazon a településen éltek, mint ahol születtek, 38 százalékuknak volt tehát születési helyétől eltérő település a lakóhelye. 734 ezren 1989. december 3l-e után születtek, a náluk idősebbekről viszont 1990. január 1-jei lakóhelyükre vonatkozóan is rendelkezünk adatokkal. Az 1990. január 1-je előtt születettek 95 százalékának már az évtized eleji népszámláláskor is ugyanott volt a lakóhelye, mint ahol 1996-ban lakott, a következő években mindössze 5 százalékuk változtatta meg állandó lakását. Összehasonlításként az ötvenes évtized hasonló mutatója áll a rendelkezésünkre. Az 1960. évi népszámláláskor összeírt 8 millió tizenegy éves és idősebb korúból, az 1949. január 1-je előtt született népességből, az előző népszámlálás eszmei időpontja (1949. január 1-je) óta 1 millió 500 ezernek (18 százaléknak) változott meg a lakóhelye. A vándorlások folyamatosan csökkenő intenzitásához tagadhatatlanul hozzájárult a korábbinál kiegyenlítettebb területi fejlesztés és a településstruktúra változása, a közelmúlt folyamatainak az értékelésénél azonban elsősorban más tényezőket kell figyelembe venni. A gazdasági átalakulás ismét növelte a különbségeket az ország központi része és a nyugati országrész, illetve a keleti régiók között. Már a rendszerváltozás előtt is jóval magasabbak voltak az ingatlanárak a fővárosban és környékén, illetőleg a nyugati országrész egyes vidékein, mint máshol. A rendszerváltozás után a differencia még nagyobb lett. Az állami lakásépítés megszűnésével tovább romlott a lakáshelyzet. Hiába élénkebb a nyugat-dunántúli vagy a budapesti munkaerőpiac, mint az észak-magyarországi, vagy az észak-alföldi, ha a szabolcsi, borsodi lakások árából - ha egyáltalán értékesíthetők - a felértékelődött területeken lehetetlen lakáshoz jutni. A nagyobb munkaerő-kereslet így igazából csak azoknak jelenthet 21
