1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS Összefoglaló adatok a 2%–os képviseleti minta alapján (1990)

A MINTAVÉTEL MÓDSZERE

A MINTAVÉTEL MÓDSZERE Az előző - 1970., illetve 1900. évi népszámlálások előzetes feldolgozására szolgáló 1, illetve 2 Vos minták ki­választása területi egységenként minden 100., illetve 50. lakás - és a bennük lakó személyek - kijelölése révén történt, azaz rétegzett szisztematikus véletlen mintákról volt sző. Az 1990. évi népszámlálás nem egységes prog­rammal került végrehajtásra, hanem a körzetek 20 Vában mind a lakás-, mind a személyi kérdőívek számos olyan té­mára, részletre is I,i terjedtek, amelyeket a körzetek 00 Vában kitöltött ón. alapkérdőívek nem tartalmaztak. An­nak érdekében, hogy nár ebben a kötetben is szerepelhessenek ilyen, ún. reprezentatív adatok (mégpedig kellő meg­bízhatóságóak), a 2 Vos minta kiválasztását a 20 Vos reprezentatív körzetekre kellett koncentrálni. Egy, az 1900. évi 2 Vos mintához hasonló, minden 50. lakás kiválasztása révén adódó minta ugyanis a reprezentatív kérdé­sekre vonatkozóan csak 4 ezrelékes nagyságú lett volna (0,2 . 0,02 = 0,004), ami nem tenné lehetővé részletes adatok közlését. Ezért az 1990. évi népszámlálás előzetes feldolgozására szolgáló 2 Vos minta csak a 20 Vos reprezentatív összeírás körzeteiből került kiválasztásra, mégpedig e körzetek minden 10. lakásának kiválasztása révén. Ez az ún. kétlépcsős - első lépcsőben körzetek, másodikban lakások - kiválasztási eljárás biztosítja, hogy a reprezentatív összeírás előzetes adatai ugyanolyan pontosságúak legyenek, mint az alapösszeírásé. Ez utóbbiak te­kintetében azonban a pontosság általában kisebb, mint amit egy minden 50. lakást felölelő szisztematikus minta biztosított volna, mert a mintavételi hibához mind a körzetek, mind a körzeteken belül a lakások kiválasztásából eredő pontatlanság hozzájárul. A 20 Vos reprezentatív adatfelvétel mintájának kiválasztása A népszámlálás 20 Vos, reprezentatív programjához az adatfelvétel mintájának meghatározása eltérő nagyságú csoportokból vett rétegzett csoportos kiválasztással történt, mégpedig a rétegzési szempontok szerinti csoportok­ba rendezést követően először számítógép segítségével a körzetek 20 Vára, majd kézi korrekcióval a lakások és a személyek 20 Vára vonatkozóan. Az elsődleges gépi kiválasztáshoz célszerűnek látszott az 19B0. évi körzeteket mintavételi egységnek tekin­teni. Ettől csak a kis lélekszámú külterületi körzetek esetében kellett eltérni, ahol több kis körzetből kialakí­tott ún. összeírási egységek képeztek egy-egy mintavételi egységet. A kiválasztáskor derült ki, hogy az 1900. évi körzetekhez való ragaszkodás számos esetben igen nagy számlálókörzeteket eredményezne. Ha a kiválasztás során ezek képezték volna a mintavételi egységeket, az erős inhomogenitást vitt volna a körzetek - a csoportos kivá­lasztás mintavételi egysége - méretébe, ami egyrészt nehezítette volna a - lakásokra vonatkozó - 20 Vos kivá­lasztási arány betartását, másrészt rontotta volna az adatok megbízhatóságát. Mivel az 1900 évi népszámlálás számlálókörzetei már korábban alkörzetekre lettek bontva, lehetőség volt a kiválasztási egységeket ezen alkörze­tekből kiválasztani, ami a fenti problémákat kiküszöbölte. Intézeti háztartások esetén nem az intézetek, hanem az intézeti körzetek képezték a kiválasztási egységeket. Kisebb intézetek ugyanakkor ún. vegyes körzetekben is maradhattak a magánháztartásokkal együtt. A 20 Vos minta kiválasztása megyénként, azon belül megyeszékhely és más nagyvárosok (amelyek népességszáma eléri vagy meghaladja a legalacsonyabb lélekszámú megyeszékhely lakosainak számát) esetén városonként, kisvárosok és községek esetén pedig egy olyan lista alapján történt, amely nagyság szerint rendezve tartalmazta a települé­seket. A lista alapjául azok az ún. előzetes számlálókörzeti összesítőjegyzékek szolgáltak, amelyek tartalmazzák

Next

/
Thumbnails
Contents