1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS Az intézeti háztartások főbb adatai (1993)

II. Az 1990. évi intézeti háztartási adatok összefoglaló értékelése

Az intézeti háztartások fenntartói - a munkásszállókat, alkalmazotti szálláshelyeket kivé­ve - általában az intézetek rendeltetésének megfelelő gazdasági ágba tartoztak 1990-ben. így pl. a diákotthonok csaknem mindegyike a kulturális ágazatba; az eü. intézmények, szociális ott­honok az egészségügyi ágazatba tartoztak. Ugyanakkor szinte valamennyi gazdasági ágban van­nak olyan vállalatok, intézmények, amelyek munkásszállót, alkalmazotti szálláshelyet (mint pl. pedagógus-, nővér-, orvosszállást) tartanak fenn saját dolgozóik vagy felügyeletük alá tartozó intézmények munkavállalói részére. A gazdasági ágak szerinti táblázatban a "VII. Egyéb anyagi tevékenység" címszó alatt ki­mutatott 63 nagy férőhely számú munkásszálló, amelyekből 45 Budapesten üzemel, a személyi és gazdasági szolgáltatásba tartozik. Ezek eredetileg az építőipari dolgozók számára készültek, de ma már a legkülönbözőbb gazdasági ágba tartozók is igénybe vehetik, sőt, hogy kihasznált­ságukjobban biztosítva legyen, egyeseket ezek közül még alacsonyabb kategóriájú szállodaként is működtetik. Ugyanis komfortosságuk, felszereltségük erre is alkalmassá teszi őket. Bár szá­zalékos arányuk a munkásszálló intézmények között csak 7 százalékot tesz ki, a bennük összeír­tak hányada viszont 25 százalékát adja a munkásszállókban összeírtaknak. Amíg az ország összes munkásszállóit alapulvéve az egy intézetre jutó átlagos összeírtak száma 60 fő volt, e 63 munkásszállóban, átlagosan szállónként 220 főt írtak össze. Ez egyrészt a nagyságukra, másrészt a jobb kihasználtságukra is utal. A társadalmi-gazdasági változásokkal összefüggésben átalakulás indult meg és van folya­matban az intézeti háztartások fenntartóinak, üzemeltetőinek vonatkozásában is. Például az or­szágban összeírt szociális otthonok, szeretetházak telephelyeinek közel 11 százaléka, a 397 inté­zetből 43 volt 1990-ben egyházi, illetőleg néhány már magánszemély kezelésében is, sőt ezen intézményeknél az egyházi és magán fenntartói arány Győr-Sopron megyében közel 28 száza­lék, Budapesten is mintegy 20 százalék, de Baranya és Békés megyékben is 16 százalék volt, ami jelentősen meghaladja az országos átlagot (11 százalék). Az 1990-ben összeírt, intézeti háztartások csaknem mindegyike egész évben működő inté­zet volt. A 2338 intézetből 1838 (79 %) intézeti épület(ek)ben, 202 (9 %) lakóépületben és 266 (11 %) egyéb épületben, és mindössze 31 (1 %) volt ideiglenes vagy mozgó létesítményben el­helyezve. Mind a községekben, mindpedig a városokban ezen arányok az országos arányokkal közel azonosak voltak. Budapesten viszont kissé eltértek az országostól (73, 12, 12 és 2 száza­lék). A megyék között már jelentősebbek az eltérések, mert míg pl. Nógrád megye intézeteinek 97 százaléka intézeti épületben volt és alig 3 százalékot tett ki a lakóépületben levők aránya, addig Tolna megyében 24 százalék volt a lakóépületekben összeírt intézetek hányada az orszá­gos alig 9 százalékos aránnyal szemben, vagy pl. a Fejér megyei intézetek 21 százalékát írták össze nem intézeti, illetve nem lakó, hanem egyéb épületben, üzemi vagy hasonló gazdasági célú épületben. 1990-ben a nem lakóházban, hanem egyéb épületben talált intézetek (266) leg­nagyobb része (220) munkásszálló volt. Az 1990-ben összeírt, intézeti háztartások (2338 intézet, 308 ezer férőhellyel) - az átlagos befogadóképességüknek (132 férőhely) megfelelően - egy intézetre vonatkoztatva 34 hálóhelyi­séggel, tehát szobánként átlag 4 férőhellyel rendelkeztek. Az ezekben összeírt személyek száma (237 ezer) alapján a kihasználtság átlagosan 77 százalékos volt. A legmagasabb arányú, 92 szá­zalékkal, a szociális otthonok igénybevétele volt, míg a legalacsonyabb kihasználtság, 57 száza­lékkal, a munkásszállóknál mutatkozott. 18

Next

/
Thumbnails
Contents