1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS Az intézeti háztartások főbb adatai (1993)

II. Az 1990. évi intézeti háztartási adatok összefoglaló értékelése

Az intézetekben minden 100 férőhelyre 7 tisztálkodó helyiség, 30 mosdóhellyel és 12 fürdőkáddal, illetve zuhanyozóhellyel, továbbá 13 vécéhely jutott. Ezenkívül, ugyancsak 100 személyre számítva 3 közösségi helyiség, mint pl. társalgó, könyvtár, játszószoba, valamint 1 egészségügyi betegszoba állt az intézeti lakók rendelkezésére. A legtöbb intézmény, a közösségi étkeztetést biztosító konyhákon kívül, egyéni főzési, ételmelegítési lehetőséget, helyiséget, főzőhelyet is nyújtott lakóinak. A városokban és a községekben összeírt intézeti háztartások komfortossága nem sok eltérést mutat, a fűtési módot kivéve, mert amíg a városokban összeírt intézetekben a központos fűtés aránya meghaladja a 83 százalékot és a villanyfutéses intézetek hányada a 11 százalékot, az olaj- és a szilárdanyaggal fűtöttek aránya a 6 százalékot sem éri el, addig a községekben a központos fűtésűek hányada a 80 százalék alatt van, illetve a villany fűtés is csak 5 százalék, ugyanakkor a fűtésre olajat vagy szilárd anyagot használó intézetek aránya a 15 százalékot is meghaladja. A központos fűtés a megyei városokban volt a legmagasabb arányú (85 % felett), a villanyáram felhasználás a megyei városokban Budapest intézeteivel megegyező volt, 12 százalék. Az intézmények felszereltsége és lakóik rendelkezésére álló helyiségek, berendezések tekintetében az egyes intézeti háztartások és településtípusok között kisebb-nagyobb eltéréseket mutatnak a kigyűjtött adatok. A csecsemő- és az iskoláskor alatti gyermekek otthonaiban - érthető módon - közel egyformán magasabb az egy hálóteremre jutó ágyak száma (8) - minden településtípusnál is -, mint a többi intézményekben. Ugyanakkor ezen intézménytípusban - ugyancsak érthetően - alacsony (29) a 100 férőhelyre jutó mosdóhelyek száma. A diákotthonokban csak a községekben, az ott legtöbbnyire általános iskolások számára fenntartott diák intézményekben volt magas (8), az országos átlagot is (5) meghaladó, a hálószobák átlagos férőhelyszáma, illetőleg alacsony (25) a 100 férőhelyre jutó mosdóhelyek száma, az országos átlaghoz (33) viszonyítva. A közösségi szobák (tanuló-, könyvtár-, vagy játszószobák) átlagos száma viszont, természetesen a diákotthonokban volt kiemelkedően magasabb (7), mint a többi intézménytípusban átlagként kimutatott hasonló célű helyiség. A munkásszállóknál számottevően magasabb (5) intézetenként a főzőhelyiségek átlagos száma mint a többi intézménytípusban, ahol ez csak 2-3. Hasonlóképpen itt jobb a tisztálkodó helyiségekkel, mosdóhelyekkel való ellátottság is. A szociális otthonoknál, az országos átlagokat (12) alapulvéve a községek és a "vidéki" városok otthonaiban kedvezőtlen a fürdőszobák alacsony átlagos száma (8, illetve 7) és a községeknél még a mosdóhelyek átlaga (22) is igen alacsony, 100 férőhelyre vonatkoztatva. Az otthonházak, mint legutóbb létesült intézmények, minden településtípusban, a legkedvezőbb feltételeket tudják biztosítani lakóiknak az intézmény típusok között. Az 1990-ben összeírt, 1-5. típusú intézeti háztartások lakóinak száma 237 ezer fő volt az országban. Az összeírtakból országosan és mind a településtípusoknál, mind pedig az intézettípusoknál - a szociális otthonokat, otthonházakat kivéve - a férfi intézeti lakók nagyobb száma (134 ezer) és aránya (56 %) volt a jellemző. A férfi lakók nagyobb aránya Budapesten, ahol kiemelkedően magas (66 %), és a legtöbb (13) megyénél is megmutatkozott. Hasonlóan alakult - 2 megyét kivéve - a férfiaknak nagyobb száma (115 ezer) és részesedése (49 %) az ideiglenes bejelentésű intézeti személyek között, érthető módon a diákotthonok és a munkásszállók 19