1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS Az intézeti háztartások főbb adatai (1993)

I. Történeti visszatekintés az intézeti háztartások magyarországi összeírásaira

1910-ben a lakáshasználati jogcím/családi állás válaszokat, így az "intézeti tag" választ is, a Házi gyűjtőív tartalmazta. Míg a fővárosban a Lakásborítékon névszerint felsorolva is be kellett jegyezni az intézeti lakókat. 1920 és 1930-ban a már országosan használt Lakásíven névszerint kellett feltüntetni az "intézeti tag" választ az intézeti háztartásokban a Számlálólapokon összeírt intézeti lakókról. Az 1941. évi összeíráskor is a Lakásíven, névszerint lehetett felsorolni "intézeti tag" jelöléssel az intézeti lakókat, azonban ez alkalommal ismét szerepelt már a személyi Számlálólapon is az "intézeti tag (növendék), szállodai vendég, kórházi ápolt", vagy: ...", válaszlehetőség is. 1949-ben újra csak a Lakásösszeírólapon kellett felsorolni névszerint a Számlálólapon összeírt intézeti lakókat. Az 1960. évi összevont személyi és lakásösszeíróíven a lajstromosan felvezetett személyi adatok között a "családi állása = egyéb, mégpedig: intézeti lakó" és a kérdőív" IV. Lakásárészén kellett a lakásban összeírtak névszerinti felsorolásánál is feltüntetni az intézeti lakó választ. 1970-ben az ismét külön szerkesztett Személyi kérdőíven a "háztartási állása" kérdésnél az "egyéb nem rokon, mégpedig: ..." válaszrészbe kellett az "intézeti lakó" bejegyzést tenni, illetőleg az ekkor első alkalommal a Lakásösszeíróív Betétlapjaként szerkesztett külön intézeti nyomtatványon is kellett az összeírt intézeti lakókat névszerint, születési év, nem, jelenlét-távollét és bejelentettség (állandó, ideiglenes) adatokkal felsorolni. Az 1970. évi népszámlálás során az intézeti háztartások összeírására - a jelentősen megnövekedett intézményszám és intézeti lakószám miatt és az addigra már egységesített fogalmak alapján - szabályozottabb, első alkalommal külön szerkesztett intézeti nyomtatványokkal és külön összeállított utasítással, a "Kiegészítő utasítás az intézeti számlabiztosok és felülvizsgálók részére" c. füzettel hajtották végre a felvételt. A felvétel teljességét egy 75 százalékos alap- és egy 25 százalékos részletesebb információkat biztosító reprezentatív részre bontották. A reprezentatív adatok természetesen valamennyi alapinformációt is biztosították. Mindez az intézetek lakás- és személyi adatfelvételére is vonatkozott. Ezért a felvétel előkészítésekor, valamennyi intézeti háztartás vezetőjéhez egy "Felkérőlevél" került kiküldésre, majd egy előzetes "Névjegyzék"-et kellett készíteni az intézmények lakóiról a naprakészre hozott nyilvántartások alapján. Ezek és az intézet fontosabb adatai, később a Betétlapra is - ellenőrzés után - felvezetésre kerültek, mint pl. az üzemeltetéssel kapcsolatos adatok. Az intézetekről még egy külön nyomtatvány is készült, az "Intézeti háztartások címjegyzéke", amely egyrészt az összeírót, a felülvizsgálót segítette a teljesség ellenőrzésében, másrészt nyilvántartási célokra is szolgált az intézetekről, közigazgatási egységek, intézmény típusok szerint, mint az egyedenként készített és kódolt "Intézeti nyilvántartólap" összesítője. Ugyanis lényeges változás következett be az intézeti adatok felvételében és feldolgozásában is, mert a fegyveres testületek (és egyes politikai, társadalmi szervezetek) intézeti összeírási anyagát külön választva vették fel és dolgozták fel az űn. "polgári intézetektől". Mindemellett az összes intézeti lakók adatai természetesen a népszámlálás teljes anyagába beleépültek, közlésében is szerepelnek. Azonban ezáltal a nagyobb részt kitevő "polgári intézetek", mint pl. a csecsemő-, diák- és szociális otthonok, munkásszállók adatai, 1949 óta ismét közölhetővé, reprezentatív célokra is felhasználhatóbbá váltak. A jelentős módszertani változás abban állt, hogy az 1970. évi népszámlálás óta a fegyveres testületek intézményeiben a csak ideiglenesen ott-tar9