Az időskorúak életmódja, életkörülményei (1995)
II. AZ IDŐSKORÚAK ÉLETMÓDJÁNAK, ÉLETKÖRÜLMÉNYEINEK FŐBB JELLEMZŐI - 2. A családi kapcsolatok szerepe az időskorúak életében
Az időskorúak a hétköznapi ebéd készítője szerint | intézmény | egyéb személy I gyermeke, unokája I házastársa, élettársa saját maga Budapest Városok Községek 10. ábra Az időskorúak kétharmadának vagy maga, vagy a házastársa készítette el a hétköznapi ebédet. A nemenkénti adatokban — a szokásoknak megfelelően — természetes és jelentős különbség van a nők javára. Az időskorúak 13,7 százaléka a gyermekük vagy annak házastársa, további 1,1 százaléka az unoka vagy annak házastársa által készített ebédet fogyasztotta. Figyelmet érdemel, hogy az időskorúak 12 százalékának valamilyen intézmény (pl. öregek napközi otthona, étterem) biztosította a hétköznapi ebédet. Az időskorúak nagy többsége az ebédet egyedül vagy házastársával, illetve gyermekével fogyasztotta. A valamilyen intézményben ebédet fogyasztó időskorúak aránya — annak ellenére, hogy csaknem minden nyolcadik időskorú személy intézményben készült ebédet fogyasztott — viszonylag csekély volt, nem érte el a három százalékot. A hétköznapi ebédelés helyszíne az időskorúak túlnyomó részénél az otthonuk, és ebben a nemek között minimális a különbség. A lakóhely településtípusa szerint némileg nagyobbak a különbségek. A budapesti időskorúak 8,4 százaléka ebédelt hétköznaponként otthonán kívül, az otthon ebédelő városi időskorúak aránya (93,3 százalék) csaknem megegyezik az országos átlaggal, a községekben élők esetében — vélhetően az infrastrukturális különbségek miatt — a legmagasabb (94 százalék) az otthonukban ebédelők aránya. Ha az adatokat lakásban élés szerint vizsgáljuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy az intézmények által készített ebédet főleg az egyedül élő időskorúak fogyasztották. Az egyedül élő időskorúaknak 4,0 százaléka étteremben vagy az öregek napközi otthonában ebédelt. A budapesti időskorúak kevésbé fogyasztottak intézmények által készített ebédet, mint a községekben lakó társaik. (Az arányok a következők voltak: 8,6 illetve 12,3 százalék.) A vasárnapi ebédfogyasztásnál az intézmények igénybevétele minimális volt, és az időskorúak ezt inkább fogyasztották szűkebb vagy tágabb családi környezetben, mint a hétköznapi ebédet. (A vasárnapi ebéd elkészítésében is nagyobb volt a családok szerepe.) Amíg a hétköznapi ebédet az időskorúak 37,4 százaléka fogyasztotta egyedül, addig a vasárnapi ebéd esetében ez az arány csak 29,3 százalék volt. (Ez a mutató lényegében megegyezik az egyedül élő időskorúak arányával és egyben jelzi, hogy az adatfelvételünk különböző célú kérdései megfelelőképpen harmonizálnak egymással.) A társadalmi kapcsolatok egyik lényeges mutatója, hogy az időskorúak nehéz élethelyzetben mennyire számíthatnak barátaik, szomszédjuk vagy valamilyen intézmény segítségére. A válaszokat némileg befolyásolta az, hogy az időskorúak számíthattak-e rokoni (gyermek, unoka stb.) segítségére vagy sem. Leginkább az utóbbi csoportba tartozó időskorúak voltak abban a helyzetben, hogy a számukra idegen emberek, illetve intézmények segítsége fontos legyen. Az időskorúak döntő többsége, 91,3 százaléka gondolta úgy, hogy rokonai segítségére számíthat, és 8,7 százalék volt azoknak az aránya, akik — ebből a szempontból — nehéz helyzetben voltak, hiszen csak külső támogatásban reménykedtek. 25"
