Az időskorúak életmódja, életkörülményei (1995)

II. AZ IDŐSKORÚAK ÉLETMÓDJÁNAK, ÉLETKÖRÜLMÉNYEINEK FŐBB JELLEMZŐI - 2. A családi kapcsolatok szerepe az időskorúak életében

Az időskorúak nagy többsége érezte úgy, hogy nehéz élethelyzet esetén rokonaik — főleg házastársuk, gyermekük, unokáik — segítségére számíthat. Nagyon kevesen gondolták úgy, hogy idegen személyek vagy egyes intézmények támogatására szorulnak. Ezek az ada- » tok jelzik, hogy az időskorúak — a nehézségek esetén — elsősorban a szűkebb, illetve tágabb család segítségére kívánnak támaszkodni. A rokoni segítségre nem számítók közül 57,7 százalék nyilatkozott úgy, hogy számít valamilyen külső segítségre. Ennek forrásaként legkevésbé a barátokat, és leginkább valamilyen intézményt — pl. szociális gondozót — jelöltek meg. Érdekesen alakultak a településtípusok szerinti adatok. Azok, akik rokoni és külső segítségre egyaránt számítottak, a községekben élők körében magasabb arányt képviseltek, mint a Budapesten vagy a vidéki városokban lakó időskorúak között. A rokoni segítségre nem, csak külső támogatásra számítók körében viszont a barátok, illetve a szomszédok segítőkészségéről a Budapesten és a vidéki városokban élők pozitívabban nyilatkoztak, mint a falvakban élő társaik. (Ez azt jelenti, hogy az e csoportba tartozó időskorúak városi környezetben jobban érzik a segítőkészséget, mint a falvakban lakók, ami némileg ellentmond annak a véleménynek, hogy a városokban a lakóhelyi társaskapcsolatok kevésbé alakulnak ki, a városi emberek zárkózottabbak, elmagányosodnak, egymás iránt közömbösek.) Ennek ellentételeként intézmények segítségére az ebbe a körbe tartozó falun élő időskorúak jobban számítottak, mint a Budapesten vagy a vidéki városokban lakó társaik. Ez utóbbi adat nyilván összefüggésben van azzal, hogy a falvakban élő időskorúak rászorultságáról az önkormányzatok és az egyéb szociális intézmények könnyebben jutnak információhoz, így a szociális támogatás egyes formái inkább elérhetők a támogatásra szorulók részére. (Ezt bizonyítják a hétköznapi ebéd fogyasztásának és a nehéz élethelyzetben történő segítés adatai.) Az adatfelvételünk során kérdéseket tettünk fel arra vonatkozóan, hogy az időskorúakat a felvételt megelőző hónapban látogatták-e olyan személyek, akiknek feladata a szociális és lelki gondozás. Az időskorúak 4,4 százalékát szociális nővér, 2,3 százalékát családgondozó és 4,2 százalékát egyházi személy látogatta. (Remélhetőleg felvételük időpontja óta ezek az arányok — összefüggésben a társadalmi-gazdasági változásokkal — emelkedtek.) Az adatokból kiderül, hogy az időskorúakat látogató gondozók aránya a községekben a legmagasabb, és ez igazolja az intézmények igénybevételével kapcsolatos korábbi megállapításunkat. Néhány alkérdés az öregek napközi otthonának igénybevételére vonatkozott. A vizsgálatba került időskorúaknak csak kis hányada látogatta a napközi otthont, főleg az étkezés miatt, illetve az ott lévő társasági életben való részvételért. Akik nem látogatják, azok többsége úgy nyilatkozott, hogy nincs szüksége rá, illetve, hogy a lakóhelyén nincs ilyen intézmény. Ha az időskorúak jobban tájékoztatva lennének a lakóhelyükön működő napközi otthonok, találkozási, szórakozási, kulturális lehetőséget nyújtó klubok és hasonló funkciójú intézmények működéséről, akkor talán kisebb lenne azok aránya, akik úgy érzik, hogy ilyen intézmények látogatására nincs szükség. Adatainkból látható, hogy az időskorúak életében a családi — és ezen belül a szűkebb családi (házastárs, gyermek, unoka) — kapcsolatok szerepe meghatározó jelentőségű. Azonban azt is tudjuk, hogy — különösen a 70 évesek és idősebbek körében — nem elhanyagolható mértékű az egyedül vagy csak időskorú házastársával élők aránya, akik élet- és lakáskörülményük tekintetében hátrányosabb helyzetben vannak azokkal szemben, akik gyermekeikkel, unokáikkal együtt laknak. Az állam, az önkormányzati vagy a civil szervezetek szerepe az időskorúak szociális gondozása tekintetében — adatfelvételünk időpontjában — a szűkebb, illetve a tágabb családhoz képest nem mondható jelentősnek. E szervezetek részvételét az időskorúak szociális ellátásában úgy célszerű növelni, hogy mintegy kiegészítsék, segítsék az időskorúakat körülvevő családot testi és lelki gondozási feladataik ellátásában. 26