Az időskorúak életmódja, életkörülményei (1995)

II. AZ IDŐSKORÚAK ÉLETMÓDJÁNAK, ÉLETKÖRÜLMÉNYEINEK FŐBB JELLEMZŐI - 2. A családi kapcsolatok szerepe az időskorúak életében

a családot alapító fiatalok közé tartoztak — hogy legkevésbé a nehéz anyagi helyzet esetén számíthattak rájuk az időskorúak. (Az arány 22,6 százalék volt.) Az unokák esetében is igaz, hogy az időskorúak jobban számítanak rájuk, ha együtt élnek velük. Betegség esetén az időskorúakkal együtt lakó unokákra az e körbe tartozó időskorúak 57,5 százaléka számíthat. (A nem egy lakásban lakó, de azonos településen élő unokák esetében ez a mutató 31,5 százalék, a más településen élő unokák esetében az arány hasonló volt.) A nagyszülők és unokák lazább anyagi kapcsolatát az is jelzi, hogy a segítségre számítás mértéke már kevésbé függ az unokák számától — és mint fentebb láttuk — az azonos vagy más településen élés tényétől. Az unokák esetében is az időskorú férfiak kevésbé számítottak unokáik segítségére, mint a nők. Az unokák segítségére számítók arányában a településtípusok között sem találhatók azok a markáns különbségek, mint ami a gyermekek esetében tapasztalható volt. A vizsgált személyek magas életkorából következik, hogy körükben viszonylag jelentős (40,1 százalék) volt azoknak az időskorúaknak az aránya, akiknek van dédunokájuk is. Ez elsősorban az átlagéletkor növekedésével függ össze, ugyanis bár az egymást követő generációk termékenysége romlik, mégis egyre többen érik el azt a magas életkort, amikor már a negyedik generációval is találkozhatnak. Az időskorúak és dédunokáik kapcsolatáról viszonylag kevés információnk van, viszont ez a kapcsolat az időskorúak növekvő rétegét érinti, ezért érdemes a jövőben ennek a kérdésnek a kutatására nagyobb figyelmet fordítani. Az időskorú személyek többsége — a születésükkori családideálnak és termékenységi szokásoknak megfelelően — többgyermekes családból származik (88,9 százalék). Jelentős azoknak az aránya, akiknek sok testvére volt. Például négy és több testvére volt az élő testvérrel bíró időskorúak 16 százalékának. Tekintettel arra, hogy az idős emberekről lévén szó, ha a született testvérek számát vizsgálnánk, akkor ez az arány még magasabb lenne. Nem szabad elfelejteni, hogy e korosztály milyen történelmi időket élt meg, és a természetes elhalálozásokon túl sok időskorú vesztette el testvérét idő előtt háborús események következtében. Az adatfelvétel időpontjában 63,5 százalék volt azoknak az időskorúaknak az aránya, akiknek még van élő testvére. Az élő testvérrel bíró időskorúak kb. 10 százaléka számíthatott a saját véleménye szerint nehéz élethelyzetben testvére(i) segítségére. A testvérek száma valamennyire számított, mivel akinek több testvére volt, az inkább gondolt arra, hogy nehéz élethelyzet esetén testvérei segíteni fognak. Az időskorúak és testvéreik között az anyagi támogatás szempontjából viszont lényegében nincs kapcsolat. Az időskorúak között elhanyagolható mértékű volt azoknak az időskorúaknak az aránya, akik kaptak, illetve adtak testvéreiknek(től) anyagi támogatást. 2.4 Az időskorúak egyéb társadalmi kapcsolatai Az adatfelvételünk során tájékozódtunk az időskorúak táplálkozási szokásairól, az étkezés körülményeiről. A felvétel gazdag kérdésanyagot tartalmazott az időskorúak étel fogyasztásáról, amit majd külön kiadványban kívánunk elemezni, kiegészítve más hasonló felvételek adataival, pl. az 1993. évi időmérleg-felvétellel. Az időskorúak étkezésének körülményeiből viszont következtetéseket vonhatunk le az időskorúak családi és egyéb kapcsolatairól. Az étkezési szokásokat külön vizsgáltuk a hétköznapok, illetve a hétvégék vonatkozásában, ugyanis mind az ételfogyasztásban, mind az étkezés körülményeiben jelentős különbségeket tapasztaltunk. A családi és egyéb kapcsolatok vizsgálatához azokat az adatokat állítottuk össze, amelyek a hétköznapi ebéd, illetve a vasárnapi ebéd körülményeit mutatják. (Például, hogy az ebédet ki készítette, az időskorúak az ebédet kivel és hol fogyasztották el.) 24