Az időskorúak életmódja, életkörülményei (1995)

II. AZ IDŐSKORÚAK ÉLETMÓDJÁNAK, ÉLETKÖRÜLMÉNYEINEK FŐBB JELLEMZŐI - 2. A családi kapcsolatok szerepe az időskorúak életében

jelent az együttlakásra, mint a több gyermek, sőt ezzel éppen ellentétes a tendencia. Az időskorú szülőnek akkor van esélye gyermekével való együttélésre, ha több gyermeke van. Ha az adatokat családi állapot szerint vizsgáljuk, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy a nem házas családi állapotú időskorúak (az özvegyek, a nőtlenek, a hajadonok és az elváltak) nagyobb arányban laktak együtt gyermekükkel, mint a házasok. Tekintettel arra, hogy az időskorúak között az özvegyek és a házasok döntő arányt képviseltek, ezért a gyermekükkel együtt lakók többsége is ebből a körből került ki. (A gyermekükkel együtt élők között 32,9 százalék volt a házasok és 63,6 százalék az özvegyek aránya.) E két fajta családi állapot azonban az együttélés két eltérő szituációját jelenti. Míg az időskorú házaspárok vagy egy másik, többnyire gyermekük családjával, illetve nem házas gyermekükkel laknak együtt, addig az özvegyek — egyedül, felmenő rokonként — gyermekük családjához kapcsolódva élik az életüket. (A több generációs együttélés igazi formáját tehát a gyermekük családjával együtt élő időskorú házaspárok alkotják, mint fentebb láttuk ezen időskorúak aránya elég csekély, kb. az időskorúak 5 százaléka tartozott ebbe a körbe.) Az adatfelvétel során kérdéseket tettünk fel az időskorúak és hozzátartozóik kapcsolatára vonatkozóan. A gyermekükkel közös lakásban lakó időskorúak döntő többsége azt válaszolta, hogy jó a kapcsolata gyermekeivel. Azokkal a gyermekekkel, akikkel az időskorúak nem éltek egy lakásban, közvetett módon próbáltuk a kapcsolattartás fokát megállapítani. Eszerint a gyermekükkel nem együtt lakó időskorúak 80 százalékát gyakran látogatták gyermekeik, és csak 10 százalék azon időskorúak aránya, akiket ritkán látogattak. Rendkívül alacsony azoknak az időskorúaknak az aránya, akiket gyermekeik nem látogattak, illetve levélben vagy telefonon érintkeztek velük. A szülő-gyermek kapcsolat intenzitásának vizsgálatához megkérdeztük az időskorúakat, hogy nehéz élethelyzetben — pl. betegség esetén — kire számíthatnak, illetve ha a szükség úgy hozná, akkor bizonyos fajta tevékenység végzésében — pl. a háztartási teendők ellátásában — segítséget kapnának-e? A nyilatkozatok alapján nagy többségük számíthat gyermekére. Adataink szerint akinek több gyermeke volt, az jobban számíthatott gyermekeire. Például a gyermekes időskorúak között az egy gyermekkel bíró időskorúak 77,3 százaléka jelezte, hogy betegség esetén számíthat gyermekére, a 6 és többgyermekesek esetében ez az arány 87,6 százalék volt. Az időskorú férfiak kevésbé gondolták úgy, hogy nehéz élethelyzetben számíthatnának gyermekeikre, mint a nők. (Ezt az eltérést részben azzal is lehet magyarázni, hogy a férfiak — önérzetüknél fogva — kevésbé fogadják el a segítséget, mint a nők. Ilyen fajta eltérő attitűdöt figyelhetünk meg — előző kötetünkben erről említést is tettünk — a tartós betegség bevallásánál is. A férfiak ugyanis kevésbé tartják betegnek magukat, mint a nők.) A betegség esetén gyermekükre számító időskorúak nemek, illetve településtípus szerint 1 M 1 M 1 M 1 M 1 M 1 1 Egy likásbtó Uinai Egy településen élnek A gyermek máshűJ ál Wrfi Budapest Váron K5uíg 7. ábra 20