Az időskorúak életmódja, életkörülményei (1995)

II. AZ IDŐSKORÚAK ÉLETMÓDJÁNAK, ÉLETKÖRÜLMÉNYEINEK FŐBB JELLEMZŐI - 2. A családi kapcsolatok szerepe az időskorúak életében

2. A családi kapcsolatok szerepe az időskorúak életében Az időskorúak helyzetével foglalkozó statisztikai, szociológiai felvételeknek mindig központi kérdése volt, hogy az időskorú személyek többsége az életkor előrehaladtával mennyire marad egyedül, milyen kötődései vannak családjához, mennyire számíthat családtagjai segítségére. Adatfelvételünk az időskorúak családjához tartozók részletes számbavétele és a köztük fennálló kapcsolatok vizsgálata mellett kiemelt figyelmet fordított az időskorúak és a máshol élő gyermekeikkel, rokonaikkal fenntartott kapcsolatokra, azaz figyelembe vette a tágabban értelmezett családot is. 2.1 Az időskorúak és a velük élő személyek A vizsgálatba került időskorúak és a velük egy lakásban élő személyek adatait a hagyományos háztartásdemográfiai csoportosításoktól eltérően ezúttal együtt vizsgáljuk, azaz nem térünk ki a háztartások vizsgálatára. A szokásos háztartás-összetétel vizsgálatától való eltérés fő indoka, hogy a mintában megfigyelt lakások túlnyomó többségében egy háztartás élt, a két vagy több háztartás által lakott lakások esetében pedig az adatfelvétel a csak fiatalabb személyekből álló másik vagy tobábbi háztartás esetében adatszolgáltatási problémák miatt — tekintve, hogy az adatszolgáltatás önkéntes volt — viszonylag gyakran csak a háztartásban élők számára, nemek és életkor szerinti összetételére korlátozódott. Egyrészt az előfordulások csekély száma, másrészt a viszonylag magas arányú adathiány miatt a hagyományos csoportosítás szerinti elemzés eredményei, az adatokból levonható következtetések félrevezetők lehetnek. Ezért sem a szövegben, sem a táblázatok adataiban nem közlünk háztartásra vonatkozó adatokat. Az időskorúak adatait csoportosítottuk a lakásban élés típusai szerint. Ez alatt azt értjük, hogy az időskorúak hány és milyen életkorú személlyel, milyen családi (vagy nem családi) kapcsolatban éltek a lakásban. Külön csoportosítottuk azokat az időskorúakat, akik egyedül, akik csak más időskorú személlyel, illetve akik fiatalabb személyekkel laktak együtt. Az így képzett három nagy csoport alatt az egyedülállókból, a csak időskorúakból, illetve az időskorúakból és a fiatalabbakból álló lakóközösségeket kell érteni. A háztartás- és családdemográfia egyéb vonatkozásaiban alkalmazott fogalmak megegyeznek az 1990. évi népszámlálás kiadványaiban alkalmazott és ismertetett fogalmakkal. Az időskorúak 29,0 százaléka egyedül lakott a lakásában. Viszonylag kedvezőbb azoknak a helyzete, akik ugyancsak időskorú házastársukkal ketten laknak a lakásban (28,2 százalék), illetve akik időskorú házastársukkal és/vagy más időskorú személlyel együtt éltek az otthonukban (5,6 százalék). Összességében az időskorúak 62,9 százaléka élt egyedül vagy csak időskorú személlyel egy lakásban. Figyelembe véve az életkorból adódó nehézségeket, az egészségi állapot romló tendenciáit, megállapíthatjuk, hogy az időskorúak csaknem kétharmada részére a segítség elsősorban lakáson kívülről érkezhet, és ez komoly feladat elé állítja nemcsak a hoz15 s