Az időskorúak életmódja, életkörülményei (1995)

II. AZ IDŐSKORÚAK ÉLETMÓDJÁNAK, ÉLETKÖRÜLMÉNYEINEK FŐBB JELLEMZŐI - 2. A családi kapcsolatok szerepe az időskorúak életében

zátartozókat, hanem az állami és a civil szociális szervezeteket is. Az időskorúak alig több mint egyharmada, 37,1 százaléka élt olyan lakásban, ahol 70 évesnél fiatalabb személy is lakott. Az időskorúak nemek és a lakáshan élés típusa szerint Az időskorú személy ] egyedül j csak időskorúval fiatalokkal él egy lakásban (22%) (37%) (31%) (41%) (55%) (14%) 4. ábra Ha az idősek és fiatalok által lakott lakásokban (így élt az időskorúak 37,1 százaléka) az együtt élő személyek számát nézzük, akkor ezen időskorúak negyedrésze (25,2 százaléka) lakott olyan lakásban, ahol ketten élnek. A ketten élők több mint 30 százaléka fiatalabb házastársával, 59,2 százaléka pedig gyermekével él együtt. Három — egy idős és két fiatalabb, vagy két idős és egy fiatalabb — személy által lakott lakásban élt az időskorúak 11,2 százaléka (a vegyes életkorú közösségben élők 30,2 százaléka). Az ilyen közösségben élő időskorúak 42,0 százaléka férj vagy feleség családi állású volt (a házaspár mindkét tagja lehetett 70 éves vagy idősebb), illetve 45,8 százalékuk a lakásban élő fiatalabb személyeknek felmenő rokona volt. A négy vagy több — időskorú és fiatalabb — személy által lakott lakásban az időskorúak 15,9 százaléka, a két- vagy többgenerációs lakásban élő időskorúak 42,8 százaléka élt. Csaknem kétharmaduk (65,6 százalékuk) a lakásban élő egyetlen családban felmenő rokonként élt, míg 31 százalékuk két- vagy többcsaládos háztartásban házastársával, önálló családként élt. Ezek az adatok arra engednek következtetni, hogy az életkor'előrehaladtával mind a csak időskorúak által lakott lakásban, mind az időskorúak és fiatalok által lakott lakásban élő időskorúak körében is csökken a családban élő, illetve növekszik a családdal (felmenő rokonként vagy egyéb rokonként) élő, illetve a nem családi közösségben élő és az egyedülálló személyek száma. Arra az alapvető kérdésre tehát, hogy az átlagos életkor fokozatos és tartós emelkedésének tendenciája együtt jár-e családi közösségek felbomlásával, azaz emelkedik-e azoknak az időskorúaknak az aránya, akik nem a családban élnek, igennel válaszolhatunk. A KSH-nak 1969-ben volt egy hasonló felvétele, amelynek adatai azt mutatják, hogy akkor az időskorúak kisebb mértékben éltek családon kívül. Az 1969-es felvétel szerint az időskorúak 18,1 százaléka élt egyedül, 1990-ben ez az adat — mint említettük — 29,0 százalék volt. Az 1969 óta végrehajtott népszámlálások szintén azt mutatják, hogy növekedett az egyedülállók — ezen belül az egyedülálló időskorúak — aránya, ugyanakkor csökkent az időskorú személyekkel együtt lakók hányada. A lakásban élés típusa nemenként azért különbözik, mert az időskorú nők között az egyedül élők aránya (37,4 százalék) az időskorú férfiaknál jóval magasabb volt (14,5 százalék). 16 18