1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS A fogyatékosok életmódja és életkörülményei (1995)

Az adatok ismertetése - 2. A fogyatékosok foglalkozási adatai

is összefüggésben vannak az értelmi fogyatékosokkal, hiszen a fogyatékos intézeti lakók 72,3 százaléka ebből a körből került ki. A fogyatékosság életvitelt nehezítő jellegéből következik, hogy a házastársi életközösségben élő fogyatékosok szempontjából nem mindegy, hogy házastársuk szintén fogyatékos-e vagy sem. (Ezek az adatok az élettársakkal együtt értendők.) A házastársként élő fogyatékosok 16,7 százalékának szintén fogyatékos volt a felesége/férje. (A 15 éves és idősebb fogyatékosok 7,8 százalékáról van tehát szó.) E kis létszámú fogyatékos rétegre az jellemző, hogy az azonos jellegű fogyatékosságban szenvedők élnek inkább együtt. Például a testi fogyatékos feleségek 75,5 százalékának szintén testi fogyatékos férje volt. A vak feleségek 63,8 százalékának gyengén látó, egyik szemére vak vagy teljesen vak férje volt. Ezek az adatok azt jelzik, hogy a fogyatékosok egy része azonos problémák, a társadalom meglevő előítéletei miatt főleg a hasonló szituációban levő partnert választ magának. Természetesen a házasságban élő fogyatékosok többségére azért az jellemző, hogy házastársuk a nem fogyatékosok közé tartozik. A fentebb ismertetett adatokból következik, hogy a házastársként élő fogyatékosok 83,3 százalékának nem fogyatékos volt a felesége, férje. . Ha az adatokat abból a szempontból vizsgáljuk, hogy a fogyatékosok kikkel élnek együtt egy lakásban, akkor megállapíthatjuk, hogy 16,4 százalékuk egyedül vagy más fogyatékos személlyel élt azonos lakásban. A fogyatékosok további 22,8 százaléka élt olyan lakásban, ahol csak ketten laktak. (Ez azt jelenti, hogy egyikük fogyatékos volt.) A fentiekből következik, hogy a fogyatékosok 49,3 százaléka lakott három vagy több személynek otthont adó lakásban. Mint korábban említettük, a fogyatékosok 11,5 százaléka intézeti lakó volt. Ezek az adatok azt jelentik, hogy a fogyatékosoknak csak közel fele élt olyan lakásban, ahol több személy gondoskodhatott ellátásukról, illetve nehéz élethelyzetben segítséget nyújthatott. A fogyatékosokra is igaz, hogy minél idősebb korosztályról van szó, annál nagyobb az egyedül élők, illetve azoknak az aránya, akik olyan lakásban élnek, ahol csak fogyatékosok laknak. (Például a 70 éves és idősebb fogyatékosok 24 százaléka egyedül, 7 százaléka más fogyatékossal és 29,2 százaléka másik nem fogyatékos személlyel lakott egy lakásban.) 2. A fogyatékosok foglalkozási adatai Az ipari társadalom létrejötte új etikai alapvetéssel párosult, amely szerint a szigorú munkaerkölcs és a munka a jövedelemszerzés megbecsült formája. S bár a gondoskodás különböző formái léteztek, mégiscsak leértékelődtek mindazok, akik mások által biztosított jövedelemből voltak kénytelenek megélni. Ez a munkavégzés lehetőségétől elzárt fogyatékosok társadalmi megítélését mind a mai napig befolyásolja. Ma — különösen az e csoportra irányuló célzott empirikus adatfelvétel híján — még csak megbecsülni sem lehet, hogy milyen árat fizettek a fogyatékos emberek a piacgazdaságra áttérés során. A szociálpolitikai ellátórendszer pluralizálódása gazdagította ugyan a szociális gondoskodás formáit, de számos új probléma keletkezett, s számos régi továbbra is megoldatlan maradt. A szórványosan megjelenő újsághírek, egy-egy helyi települési esettanulmány alapján sejthető: nem csupán a volt állami vállalatok privatizációja, de a különböző védett és államilag szubvencionált munkahelyek piackonformmá tétele is szűkíti a fogyatékosok foglalkoztatási lehetőségeit. 13