1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 28. Az adatfelvétel és -feldolgozás összefoglaló ismertetése (1995)

AZ ADATFELVÉTEL ÉS -FELDOLGOZÁS ISMERTETÉSE - Mintavételi eljárások

lül a körzetek számozása általában a centrumból kiindulva körkörösen kifelé haladva nő, a kiválasztás így az egyes településrészek megfelelő arányú reprezentációját is biztosította, legalábbis a nagyobb településeken. Amennyiben a külterületi rétegből a mechanikus kiválasztás olyan kis település külterületi körzetére esett, amelyből más körzet nem szerepelt a mintában, ezt a népszámlálás szervezési technológiájára tekintettel egy másik, a mintában egyébként szereplő hasonló nagyságú település külterületi körzetére cseréltük át. A viszonylag nagy kiválasztási arány és a többszörös rétegzés ellenére a fentiekben leírt módszer nem biztosította eleve, hogy a 20 százalékos körzetminta egy-egy budapesti kerület vagy egy adott megye községi, illetve városi lakás- vagy népességszámának pontosan 20 százalékát adja, ettől az egyes rétegekhez tartozó körzetek nagyságának szóródásától függően kisebb-nagyobb eltérések adódhattak. Ezért a kiválasztás után ellenőriztük, hogy a kiválasztott minta lakás- és népességszámának ötszöröse mennyire tér el a megye városainak, illetve községeinek előzetesen megállapított teljes tételszámaitól bel terület-külterület bontásban. Amennyiben az eltérés megközelítette vagy meghaladta az adott réteg átlagos körzetnagyságát, újabb körzetek) kiválasztásával, illetve a már kiválasztottak elhagyásával igyekeztünk a kívánt 20 százalékos kiválasztási arányt elérni. Kisebb, illetve a lakások és személyek száma tekintetében ellentétes irányú jelentősebb eltérések esetén pedig körzetcserével történt a minta reprezentativitásának megfelelő irányú javítása. A gondos mintavételi eljárás ellenére a népszámlálás után kiderült, hogy a 20 százalékos körzetminta különböző okok miatt — pl. azért, mert a kiválasztás alapjául szolgáló előzetes lakás- és népességszámok kisebb-nagyobb mértékben eltértek a ténylegesen összeírt adatoktól — nem reprezentálta az egyes területi egységekben összeírt lakások, illetve népesség 20 százalékát. Ezért a mintabeli adatok teljeskörűsítésének módja nem volt magától értetődő, nem lehetett azt a minta adatainak egyszerű ötszörözésével megoldani. A teljeskörűsítésre kidolgozott eljárás bizonyos számú rekord duplázása, esetenként elhagyása révén végeredményben biztosította, hogy területi egységenként a minta mind a lakások, mind az intézeti népesség, mind pedig a magánháztartásokban élő népesség tekintetében, sőt ez utóbbinál ezek bizonyos háztartási struktúrájára is az összeírt adatok pontosan 20 százalékát adja, s így már ötszörözéssel volt végrehajtható a minta adatainak a teljeskörűsítése. Megjegyzendő, hogy a rekordok duplázásánál, illetve elhagyásánál alapvető követelmény volt, hogy egy-egy lakás mindig a lakásban élő összes személlyel együtt legyen duplázva, illetve elhagyva. 2 százalékos minta a népszámlálás előzetes gyorsfeldolgozásához Az előző — 1970., illetve 1980. évi — népszámlálások előzetes feldolgozására szolgáló 1, illetve 2 százalékos minták kiválasztása területi egységenként minden 100., illetve 50. lakás — és a bennük lakó személyek — kijelölése révén történt, azaz rétegzett szisztematikus véletlen mintákról volt szó. Mint az előzőekben említettük, az 1990. évi népszámlálás nem egységes programmal került végrehajtásra, hanem a körzetek 20 százalékában mind a lakás-, mind a személyi kérdőívek számos olyan témára, részletre is kiterjedtek, amelyeket a körzetek 80 százalékában kitöltött alapkérdőívek nem tartalmaztak. Annak érdekében, hogy már az előzetes adatokat bemutató kötetben is szerepelhessenek reprezentatív adatok (mégpedig kellő megbízhatóságúak), a 2 százalékos minta kiválasztását a 20 százalékos reprezentatív körzetekre kellett koncentrálni. Egy, az 1980. évi 2 százalékos mintához hasonló, minden 50. lakás kiválasztása ré66