1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 28. Az adatfelvétel és -feldolgozás összefoglaló ismertetése (1995)

AZ ADATFELVÉTEL ÉS -FELDOLGOZÁS ISMERTETÉSE - A népszámlálás programja

A megbeszéléseken nemcsak arról folyt a vita, hogy mely témákat vegyük fel a népszámlálási programba, hanem arról is, hogy a felveendő témákat teljes körűen vagy csak a reprezentatív mintán kérdezzük. A népszámlálási költségvetés korlátai nyilvánvalók voltak, ezért arra kellett törekedni, hogy teljes körű összeírásra csak a témák szűk körében kerüljön sor, tekintettel arra, hogy — a népszámlálási technológia teljes folyamatát figyelembe véve — az alapösszeírás költségei jóval magasabbak a kiegészítő reprezentatív összeírás anyagi ráfordításainál. Végül is annak a ténynek, hogy az 1990. évi népszámlálás tematikája meglehetősen széles körű, az az ára, hogy az adatok egy részénél nem tudtunk településsoros feldolgozást végezni. Ezért vált fontossá, hogy legalább a reprezentatív felvétel mintanagysága legyen olyan mélységű, hogy megyei és ezen belül településtípusonkénti adatokat közölni lehessen. A javasolt témák közül sajnos néhányat el kellett utasítani. Az elhagyott kérdések között több olyan is volt, amelyet egyébként a népszámlálást előíró jogszabályok a tematika részeként rögzítettek. Főleg azokat a kérdéseket hagytuk el (például a vagyoni helyzetre utalókat), amelyeknek a megválaszolása a próbaösszeírások, illetve egyéb felvételek során problémát okozott. Példaként — a teljesség igénye nélkül — felsorolunk néhány témát, amelyek kimaradtak az 1990. évi népszámlálás programjából: — üdülőingatlan-tulajdon; — lakbér, a lakással kapcsolatos kölcsöntörlesztés; — az épület műszaki állapotára utaló adatok (tetőszerkezet, tatarozás stb.); — egyes tartós fogyasztási cikkek birtoklása (például színes tv, video, autó stb.); — tartós betegség; — a gyermekek napközbeni ellátásának, felügyeletének módja; — mezőgazdasági segítő családtagok részletes adatai. Felmerült az igény, hogy — hosszú idő után ismét — a vallás tudakolása is kerüljön be a programba, a Kormány döntése értelmében azonban a kérdés végül is nem szerepelt a népszámlálási tematikában. A program elfogadásakor az volt az elképzelés — ezt rögzítette a hivatkozott jogszabály is —, hogy mind az alap-, mind a reprezentatív felvétel keretében az adatok összeírása lényegében háromféle kérdőívre történik. A lakás- és a személyi kérdőíveket a számlálóbiztosok, illetve önki töltés esetében a lakosság tölti ki, a népszámlálási adatfelvétel egyik legbonyolultabb, hagyományosan a legtöbb problémát okozó kérdéskörét pedig egy ún. foglalkozási-iskolázottsági kérdőív tartalmazná. Ezt a munkáltatói kérdőívnek is nevezett nyomtatványt az aktív keresők, valamint a gyesen, gyeden lévő munkavállalók túlnyomó többségéről (mindazokról, akik nem önállók, illetve szabadfoglalkozásúak) munkáltatójuk töltötte volna ki az általa vezetett — és a népszámlálás előtt egyeztetett, pontosított munkaügyi nyilvántartás alapján. A munkáltatói kérdőív alkalmazása mellett szólt, hogy a munkáltató ágazati hovatartozását jelző számjel és a dolgozó munkakörének, besorolásának megfelelő FEOR szám feltüntetése jelentősen megkönnyítette volna a foglalkozási adatok gépre vitelének előkészítését, a kódolást. A tervezett munkáltatói kérdőíven az azonosító adatokon kívül a foglalkozási viszonyra, a foglalkoztatottság jellegére (teljes, vagy részmunkaidős, bedolgozó), a FEOR — szám mellett — az esetleges tévedések, elírások korrigálása érdekében — a foglalkozás szöveges bejegyzésére, a beosztás, besorolás, valamint a konkrét munkahely megjelölésére, a megszerzett iskolai bizonyítványok, oklevelek, a szakképzettségre vonatkozó adatok beírására szolgáló rovatok szerepeltek. A munkáltatók által előre kitöltött és az összeírás megkezdése előtt a dolgozóknak átadott kérdőíveket összeíráskor már csak esetleg pontosítani kellett volna, teljes foglalkozásiiskolázottsági kérdőív kitöltésére pedig csak azokban az esetekben került volna sor, amikor az összeírt személy nem kapott, vagy nem kaphatott ilyen kérdőívet. 23