1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 26. A lakások adatai (1993)

A FOGALMAK MAGYARÁZATA

egy lakást a leválasztás utáni állapotnak megfelelő számú lakásként kellett összeírni. Két vagy több, korábban különálló lakás műszakilag (pl. belső ajtókkal) összekötve már csak egy lakást képez. Az "egy lakás" fogalmának - a nemzetközi statisztikai gyakorlatban is elfogadott - műszaki (építészeti) meghatározását az 1960. évi népszámlálás alkalmazta első ízben. Ezért a jelenlegi lakásfogalomnak megfelelő 1949. évi lakásállományt lábjegyzetben közöljük. A részletes adatok átdolgozására nem volt lehetőség, ezért az 1949. évi lakásadatok az akkori fogalmaknak felelnek meg. Lakott lakás, illetve lakott egyéb lakóegység az, amelynek az eszmei időpontban legalább egy állandó vagy ideiglenes bejelentett lakója volt. (A lakott üdülő és nyaraló lakott lakásnak minősül.) A lakott lakások lakókkal kapcsolatos adatainak közlése a lakónépességre vonatkozik, ezért egyes táblákon "Lakás lakónépesség nélkül", vagy "0 lakószám" adatsor is szerepel. Az ide sorolt lakásoknak csak olyan állandóan bejelentett lakójuk van, aki ideiglenesen egy másik lakásba is bejelentkezett, ezért az ilyen személyek adatai a másik - ideiglenes - lakóhelyük adataiban szerepelnek. A nem lakott lakásoknak az eszmei időpontban sem állandó, sem ideiglenes bejelentett lakójuk nem volt. Ilyenek pl. a műszakilag már átadott, de még beköltözés előtt álló lakások, a kiadatlan, átmenetileg üres lakások vagy a csak idényszerűen használt (pl. tanyai) lakások. A nem lakott, személyi tulajdonú üdülőegységeket az 1990. évi népszámlálás nem vette számba, ezért számuk nem szerepel a lakásadatokban. Az "Összefoglaló adatok" című fejezetben közölt 1970. és 1980. évi adatok ugyancsak üdülőegységek nélkül értendők, míg az 1960. évi és korábbi, nem lakott lakásokra vonatkozó adatok ezek számát is tartalmazzák. A LAKÁS HELYISÉGEI Szoba a közvetlen természetes megvilágítással és szellőzéssel (ajtóval, ablakkal) rendelkező, legalább 4 m

2 alapterületű, alvás vagy nappali tartózkodás céljára szolgáló helyiség (háló-, gyermekszoba, ebédlő stb.). Az ablakkal is rendelkező hall, étkező, valamint a rendelőnek, váróhelyiségnek, irodának stb. használt szobajellegű helyiségek szintén a szobák között szerepelnek. Lakószoba a 12 m

2-nél nagyobb alapterületű szoba. Félszoba a 6 m

2-nél nagyobb, de a 12 m

2-t meg nem haladó alapterületű szoba. Kisszoba a legalább 4 m

2-es, de a 6 m

2-t meg nem haladó alapterületű szoba. Az ajtó nélküli falnyílással a szobához csatlakozó hálófülke (alkóv) és étkezőrész nem minősül külön szobának, helyiségnek. Alapterülete a kapcsolódó szoba területéhez tartozik. Konyha a főzés (esetleg étkezés) céljára létesített és használt - legalább 4 m

2 alapterületű, általában közvetlen, természetes megvilágítással, szellőzéssel (ablakkal, ajtóval) ellátott - helyiség. A konyhához rendszerint ajtó nélkül csatlakozó étkezőrész, -fülke nem számít külön helyiségnek. Alapterülete a konyha területét növeli. FöTzŐTülke a főzés céljára épített és használt - 4 m

2-nél kisebb - helyiség. (Ide tartozik a teakonyha és a főzőszekrény is.) A konyhák és a főzőfülkék számát a kötet általában összevontan, főzőhelyiség megnevezéssel közli. A szobák és a főzőhelyiségek alapterület szerinti besorolásánál a beépített szekrények alapterületét az adott helyiség alapterülete magában foglalja. 303