A népesség és a lakások száma és összetétele, 1995 (1995)

AZ ADATOK ÖSSZEFOGLALÓ ISMERTETÉSE - A háztartások és a családok főbb jellemzői

1990 és 1994 között az átlagos családnagyságot tükröző száz családra jutó családtagok száma — megtörve az addigi monoton csökkenő trendet — 292 főről 297 főre emelkedett, amely emelkedést egyértelműen és kizárólag a házaspáros típusú családok átlagos nagyságában bekövetkezett növekedés idézte elő. A házaspáros családok átlagos nagyságának pozitív irányú módosulása nem volt teljesen előzmény nélküli, ugyanis az összes házaspáros család vonatkozásában a folyamatosan csökkenő családnagyságot 1980 és 1990 között stagnálás, a gyermeket nevelő házaspáros családoknál pedig kis mértékű javulás váltotta fel, s ezt követte az elmúlt évek családnagyság-növekedése. A törvényes házasságkötésen alapuló családok átlagos nagysága valamelyest meghaladja a megegyezésen alapuló együttélésekét: száz házastársra 108, ugyanennyi élettársi kapcsolatra csak 93 nőtlen/hajadon gyermek jut. A gyermekes pároknál ugyanezek az értékek 171, illetve 179 gyermek, azaz a gyermekkel élő élettársak több gyermeket nevelnek, mint a törvényes házasságkötéssel együtt élő párok. A két értékpár közötti különbséget az okozza, hogy míg a házaspároknak 37,1 százaléka, addig az élettársi kapcsolatoknak 48,3 százaléka él gyermek nélkül. Ennél lényegesen nagyobb a gyermekek átlagos száma szerinti eltérés a házaspáros és az egy szülő gyermekkel típusú családok között: utóbbiakban száz családra 139 gyermek jut, s ez 31-gyei haladja meg a házaspáros típusú családokét. A száz családra jutó gyermekek száma családösszet étel szer int, 194 9—1994 Családösszetétel 1949 1960 1970 1980 1990 1994 Házastársak együtt 146 121 107 101 101 108 Ebből: házastársak gyermekkel 211 187 171 167 169 171 Élettársi kapcsolat együtt • • • • 89 93 Ebből: élettársi kapcsolat gyermekkel • • • • 178 179 Egy szülő gyermekkel 193 157 149 140 143 139 Gyermekes családok együtt 208 182 167 162 163 164 Családok összesen 152 126 111 105 107 111 A száz családra jutó személyek száma, illetve az átlagos családnagyság alapvetően két ismérv függvénye, nevezetesen a család típusától (házaspáros, egy szülő gyermekes), valamint a családokban élő nőtlen/hajadon gyermekek számától függ. Az elmúlt mintegy három és fél évtizedben lényegi változások következtek be a családok gyermekszám szerinti összetételében. 1960-ban a családok 30,8 százalékában, 1980-ban már 35,2 százalékában nem élt gyermek. Azóta ez az arány ismét csökken, jelenleg arányuk 32,2 százalék. Az egygyermekes családok hányada ugyanezen időszakon belül alig változott, miközben a kétgyermekeseké folyamatosan emelkedett, 35 év alatt 21,6 százalékról 26,5 százalékra nőtt. 1990-ig valamelyest csökkent a háromgyermekesek részesedése, azóta viszont közel 1 százalékpontos emelkedés figyelhető meg, így jelenleg hányaduk eléri a 6 százalékot. Jelentős a csökkenés az ún. nagycsaládok (négy vagy több gyermeket nevelők) számában és arányában, számuk az 1960. évi 142 ezerről 1994-re 45 ezerre, arányuk ugyanebben az időszakban 5,1 százalékról 1,5 százalékra esett vissza. 31