A népesség és a lakások száma és összetétele, 1995 (1995)

AZ ADATOK ÖSSZEFOGLALÓ ISMERTETÉSE - A háztartások és a családok főbb jellemzői

háztartások aránya a negyedszázaddal ezelőtti 81,3 százalékról 1994 szeptemberére 59,4 száza­lékra mérséklődött, vagyis éppen kétszeresére — egyötödről kétötödre — nőtt az aktív keresőt magukba nem foglaló háztartások hányada, úgy, hogy az 1990-től 1994-ig tartó negatív arányel­tolódás mértéke meghaladta az azt megelőző évtizedben bekövetkezett részesedéscsökkenést. Érdekes képet mutat az aktív keresővel bíró háztartások számának alakulása akkor is, ha nem az összes háztartáson belüli arányukat vizsgáljuk, hanem a viszonyítás alapjául a vizs­gált időszak első adatfelvételének eredményeit vagy az előző népszámlálás adatait tekintjük. 1970 és 1980 között az aktív keresőt magukba foglaló háztartások száma 2,6 százalékkal nőtt, ezt követően azonban csökkenni kezdett: 1970-től 1990-ig a csökkenés mértéke még nem volt jelentős (3,8 százalék), 1994-re azonban már 17,0 százalékkal volt kevesebb aktív keresős ház­tartás, mint 1970-ben. Az első tízéves periódusban az aktív keresős háztartások számában meg­valósult enyhe emelkedést követően a következő tíz évben a csökkenés mértéke meghaladta a 6 százalékot, a következő nem egészen öt évben pedig ennek több mint kétszeresével (13,7 szá­zalékkal) esett vissza az aktív keresős háztartások száma. A háztartások 30,1 százalékában egy, 23,5 százalékában kettő, további 4,5 százalékuk­ban pedig három aktív kereső él, a négy vagy több aktív keresővel rendelkező háztartások ré­szesedése alig haladja meg az 1 százalékot. Ez azt jelenti, hogy az aktív keresős háztartások aránya nemcsak összességében, hanem az aktív keresők száma alapján mért csoportjaiban is csökkent. A két aktív keresővel rendelkező háztartások aránya 1990 óta több mint 5 százalék­ponttal, 23,5 százalékra esett vissza, a három aktív keresővel bíró háztartások hányada is az 1990. évi alig több mint kétharmadára, 4,5 százalékra mérséklődött. Az aktív keresős háztartások számának csökkenésével egyidejűleg fokozatosan nőtt azok­nak a háztartásoknak a száma és aránya, ahol sem aktív kereső, sem munkanélküli személy nem volt. Itt meg kell jegyezni, hogy a munkanélküli személyekre vonatkozó megállapítás csak a az 1990. évi népszámlálásra és az azóta eltelt időszakra vonatkozik. Az 1990. és az 1994. évre vonatkozó adatok vizsgálatakor figyelembe kell venni, hogy a munkanélküliek száma 1990-ben egyaránt tartalmazza a támogatásban részesülő és a támogatásban nem részesülő munkanélküli személyeket, míg 1994-ben — e témakör feldolgozásánál — csak a támogatásban részesülőket foglalja magába. A háztartások és a családok gazdasági aktivitási összetétel szerinti vizsgálata­kor ez utóbbi megközelítés látszik indokoltabbnak, hiszen a háztartás és a család szempontjából elsődleges szempont az, hogy tagjai — gazdasági értelemben — milyen mértékben járulnak hoz­zá a mikroközösség életviteléhez. E szempontból a támogatásban nem részesülő munkanélküli személy inkább tekinthető eltartottnak, mint keresőnek. 1970 és 1994 között a csak inaktív keresővel (és esetleg eltartott személlyel) rendelkező háztartások aránya 16,3 százalékról több mint kétszeresére, 35,3 százalékra emelkedett, miköz­ben a csak eltartottakból álló háztartások hányada 1 százalék alá esett vissza. Ez utóbbi jelenség arra vezethető vissza, hogy a nők foglalkoztatásának lényegében teljessé válása következtében a felnőtt lakosság csaknem egésze rendelkezik valamilyen jövedelemmel, s elenyésző azoknak a száma, akik jövedelem (munkabér, nyugdíj stb.) nélkül maradnak és a háztartásukban sincs jövedelemmel bíró személy. 25

Next

/
Thumbnails
Contents