A népesség és a lakások száma és összetétele, 1995 (1995)

AZ ADATOK ÖSSZEFOGLALÓ ISMERTETÉSE - A háztartások és a családok főbb jellemzői

1970-ben a háztartások 79,9 százaléka volt család-háztartás, az egyszemélyes háztartások aránya pedig 17,5 százalék volt. 1990-ig a család-háztartások aránya folyamatosan csökkent (71,8 százalékra), miközben az egyedül élők hányada az összes magánháztartás közel egynegyedére nőtt (24,3 százalék). 1990 és 1994 között e tendencia némiképp módosult, a család-háztartások arányának az 1 százalékpontot némileg meghaladó emelkedése mellett az egyedülállók részesedése viszont nem módosult számottevően. A család-háztartások túlnyomó többségét — mint a korábbi cenzusok alkalmával minden esetben — most is az egy családból álló háztartások alkotják. Jelenleg a család-háztartások 96,2 százalékában él egy család, arányuk az elmúlt öt évben változatlan maradt, míg a hetvenes években 1,3 százalékponttal, a közbülső tíz év alatt pedig 2 százalékponttal nőtt. (1970-ben az egycsaládos háztartásoknak az összes család-háztartáson belüli aránya 93,2 százalék volt). Az egycsaládos háztartásoknak az összes család-háztartáson belül évtizedek óta fennálló igen magas aránya egyfajta stagnáló háztartás-összetételt sejtet. Részletesebben vizsgálva a család-háztartások struktúráját, a látszólag stabil összetétel mögött jelentős arányeltolódások figyelhetők meg. Míg 1970-ben az egycsaládos háztartások közül nem egészen minden tizedikben, 1980-ban minden kilencedikben egy szülő élt együtt egy vagy több gyermekével, addig 1990ben minden hatodik-hetedik egycsaládos háztartás volt ilyen. 1994-ben csekély mértékű javulás figyelhető meg: minden hetedik egycsaládos háztartásban nem él ott az egyik szülő. A házaspáros típusú családok arányának kismértékű emelkedése szoros kapcsolatban van azzal, hogy a munkanélküliség következtében a családjukhoz visszatértek, s így a háztartás struktúráját némileg javították a korábban munkavállalás miatt távol élők. A más településen munkát vállalók és tartósan távol élők többnyire a családfők, a féljek közül kerültek ki, visszatérésük következtében az addig egy szülő gyermekkel típusú családok egy része 1994-ben a házaspáros típusúak között szerepel. Az egy szülő gyermekkel típusú családok számának és arányának mérséklődése feltehetően nem a házasságok stabilabbá válásából adódik, hanem abból, hogy a számbavétel az ún. lakónépesség alapján történik, ami magában hordozza a kettős bejelentési rendszerből adódó bizonytalanságokat, pontatlanságokat is. 1994-ben az egycsaládos háztartások 92,2 százaléka megegyezett a családdal, vagyis nem élt a háztartásban a családmaghoz nem sorolható személy. Negyedszázaddal korábban ez az arány mintegy 9 százalékponttal volt alacsonyabb (82,9 százalék), míg 1980-ban és 1990-ben a rokon és/vagy nem rokon személy nélkül élő háztartások (családok) aránya az egycsaládos háztartások között egyaránt közel 87 százalék volt, azaz a hetvenes évek aránynövekedését követő stagnálás után ismét emelkedett az önálló háztartást vezető családok hányada. A család-háztartásoknak 3,7 százalékában élt két család, három vagy több család pedig csak kb. minden ezredikben. A család-háztartások összetételének alakulása, 1970—1994 Százalék Háztartás-összetétel Háztartás Háztartás-összetétel 1970 1980 1990 1994 Egy családból álló háztartás Házaspáros családok

3^ 84,0 84,0 81,7 82,1 Egy szüló gyermekes családok 9,1 10,5 14,7 14,1 Együtt 93,2 94,5 96,4 96,2 Két családból álló háztartás 6,7 5,4 3,5 3,7 Három vagy több családból álló háztartás 0,2 0,2 0,1 0,1 Család-háztartás összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 a) Az élettirsi kapcsolatokkal együtt. 23