1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 2. Részletes adatok a 2 %-os képviseleti minta alapján (1991)

I. AZ ADATOK ISMERTETÉSE - C/ Lakáshelyzet, a népesség lakásviszonyai

Az adatfelvétel idején üresen álló lakások száma 1900-hoz viszonyítva 43 Vkal nőtt. E számottevő emelkedés ellenére a nem lakott lakások a teljes lakásállománynak csak 4,7 Vát teszik ki. Az üresen ál­ló lakások aránya a fővárosban a legkisebb (2,4 %), néhány tanyás térségben viszont az országos átlagot lényegesen meghaladja (pl. Bács-Kiskun megyében 7,4 Csongrád megyében 7,0 h). A lakások nagysága a szobák számát és a lakás alapterületét tekintve is növekedett. A szobaszám szerinti összetételben olyan jelentős átrendeződés ment végbe az elmúlt tíz év alatt, amely már minőségi változásnak tekinthető. 1990-ben változatlanul a kétszobás lakások aránya a legmagasabb, tehát továbbra is ez a lakásnagyság számít átlagosnak. Az egyszobás, valamint a három- vagy többszobás lakások aránya azonban gyökeresen megváltozott. Az egyszobás lakások száma oly mértékben csökkent, hogy arányuk már meg sem közelíti a 20 Vot, ugyanakkor a nagyobb (három- vagy többszobás) lakások már csaknem 40 Vot tesz­nek ki. Ez a javulás alapvetően abból adódik, hogy az 1980 óta épített lakások mintegy fele három- vagy tütiüszubás. A 'jzubahozzáépí lésük és a lakásösszevonások révén szintén a nagyobb lakások száma nőtt, to­vábbá az arányeltolódáshoz hozzájárult az is, hogy a megszűnt lakások több mint fele volt egyszobás. A szobaszám szerinti összetétel alapján a vidék kedvezőbb helyzetben van, mint a főváros. A három­vagy többszobás lakások aránya a községekben a legmagasabb (41 °i), ugyanitt az egy- és kétszobásoké pe­dig az országos átlaghoz közeli értéket mutat. Az egyszobás lakások hányada a városokban a legalacso­nyabb (alig 14 %), és itt a legmagasabb a kétszobásoké (48 %). A főváros lakásállományának közel egyne­gyede — 100 ezernél több lakás — csak egyetlen szobával rendelkezik, a kétszobás és az ennél nagyobb la­kások aránya pedig meg sem közelíti az országos átlagot. 44. A lakások szobaszám szerint 1 2 3-X Év Összesen Év Összesen szobás 1000-ben 1970 3122 1440 1348 334 1980 3542 973 1720 849 1990 3817 622 1700 1487 Százalék 1970 1980 1990 Ebből: Budapest városok községek 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 46.1 27.5 16,3 23.2 13.6 15,6 43.2 48.6 44.7 40.3 48.2 43.3 10,7 24,0 39.0 36,5 38,2 41.1 A szobák számának növekedési üteme — a lakásállomány gyarapodásához hasonlóan — lényegesen mérsé­keltebb, mint 1980 előtt, de számszerűen nem nagy a különbség. A közel 1,9 millióval megemelkedett szo­baszám következtében 100 lakásra már nem 199, hanem 235 szoba jut, ami azt jelenti, hogy hazánkban ma már a kétszobás lakások jelentik az átlagot. A lakások laksűrűsége a korábbinál mérsékeltebben gyarapodó lakásállomány és a II. világháború utá­ni magyarországi népszámlálások történetében először regisztrált népességfogyás együttes hatásaként vol­taképpen ugyanolyan mértékben javult tovább, mint az előző évtizedekben. 100 lakásra ma már csak 277 la­kó jut az 1980. évi 303-mal szemben, ugyanez 100 szobára számítva 151-ről 117 főre csökkent. Budapesten a kedvezőtlen szobaszám szerinti összetétel ellenére a legalacsonyabb a laksűrűség mind a lakásokra, mind a szobákra számítva (254, illetve 113 fő). Ezt a kedvező helyzetet az itt élő egyedülállók magas száma magyarázza. 38

Next

/
Thumbnails
Contents