1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 2. Részletes adatok a 2 %-os képviseleti minta alapján (1991)

I. AZ ADATOK ISMERTETÉSE - C/ Lakáshelyzet, a népesség lakásviszonyai

45. A lakott lakások laksűrűsége, nagysága Év, településtípus 100 lakásra jutó 100 szobára jutó lakó Egy Év, településtípus lakó szoba 100 szobára jutó lakó lakásra lakóra Év, településtípus lakó szoba 100 szobára jutó lakó jutó lakásalapterület (n£) 1970 327 164 199 51 16 1980 303 201 151 59 20 1990 277 237 117 69 25 Ebből: Budapest 254 225 113 60 24 városok 279 239 117 68 24 községek 288 241 119 76 27 A lakásokban lakó személyek számát a lakások szobaszáma szerint vizsgálva olyan egyenlőtlenségeket ismerhetünk fel, amelyeket az átlagos laksűrűségi mutatók elfednek. A 100 szobára jutó lakók száma mind országosan, mind településtípusok szerint azt mutatja, hogy egy-egy szobában kevesebb mint két személy él. Ez nagyon kedvező helyzet lenne, de sok esetben a lakók tényleges száma a különböző nagyságú lakásokban ettől jóval szűkösebb körülményeket okoz. Ha a lakásigények kielégítésénél szokásos normát (egy szobában két fő) elfogadjuk, akkor az egyszobás lakást 3, a kétszobást 5, a háromszobást pedig 7 lakóval már zsúfoltnak minősíthetjük. A lakások több mint 7 h-a ilyen, tehát mintegy 270 ezer lakás lakóiról joggal feltételezhetjük, hogy lakáskörülményeiket nem tartják megfelelőnek. 1980-ban ugyanezt még 560 ezer lakás lakóiról állapíthattuk meg. A nagymértékű csökkenéshez feltehetően az is hozzájárult, hogy az elmúlt tíz évben megvalósult lakásépítések elsősorban ennek a körnek a lakásproblémáit enyhítették. A nagy lakószámú lakások mellett természetesen vannak "kevésbé kihasznált" lakások is: pl. 95 ezer háromszobás lakásban csak egy, 60 ezer négyszobásban pedig csak egy vagy két személy lakik. 46. A lakott lakások lakószám és szobaszám szerint, 1000-ben Lakószám Összesen 1 2 3-X Lakószám Összesen szobás -2 1772 438 922 412 3-4 1456 99 585 771 5-6 361 18 105 238 7-X 48 4 13 30 Összesen 3637 560 1626 1451 A lakások átlagos alapterülete az 1980. évi összeírás eredményeivel összevetve minden településtípusban javulást mutat: Budapesten 7, a többi városban 9, a községekben pedig 12 n£-rel nagyobb. A lakások méretbeli különbségeit a vidéken tapasztalt magasabb laksűrűség ellensúlyozza, így alakulhatott ki az a helyzet, miszerint Budapesten és a városokban éppen megegyezik az egy lakóra jutó lakás-alapterület (24 n£), amelytől a községekre vonatkozó adat sem tér el számottevően (27 rr£). Érdekesség, hogy a közepes méretű (50-80 n?-es) lakások laksűrűsége jóval kisebb a községekben, mint a városokban vagy Budapesten, holott összességében a községi lakások lakószáma a magasabb. A lakások szobáit és nagyságát vizsgálva az is kitűnik, hogy a 100 lakásra jutó szobák számát tekintve nincsenek lényeges eltérések a városi és a községi lakások között, de alapterület szerint az utóbbiak már lényegesen nagyobbak, vagyis a falusi lakások helyiségei általában tágasabbak. Ez utóbbi megállapítás szoros összefüggésben van az építési szokásokkal, illetve az építési formák változásával, amely a lakásállomány tulajdoni jelleg szerinti összetételének alakulásában is kifejezésre jut. 39